Hegedűs László
Érzem korom lassuló ritmusát,
elhagytál hűtlen, könnyed ifjúság.
Mióta nem vagy, szűkszabott tanyám
mosollyá torzult, leplezett magány.
Megtelt a Pilvax lánglelkű ifjakkal,
szikrázott a szem, remegett a lélek.
Kemény öklöktől nehezült az asztal,
nyomasztó álmok búja semmivé lett.
Ó, Jézus Úr! Én néked, s hazámnak szántam életem
napjait, s ha ez tetszésedre van, az elég nekem.
A magyar nehéz sorsának tanulásában járék
tudatlan bár, de lásd, ragad hozzám, miként az árnyék
a gondolat, s a szándék, hogy megértsem, s a képzelet,
végre valósággá érjen, hogy tán még kész veled
e nép együtt menni akaratod s tetszésed szerint,
aminthogy szent és okos szavad naponta erre int.
Hát eljöttél - már vártalak,
te nagy hatalmú zord alak,
rég látom már árnyékodat,
tudtam, hogy jössz, barátom!
A mosógép hattól zakatol,
te meg teszed-veszed,
kevered, színes, nem színes,
(hozzáértésem felszínes),
de az mindegy,
mert végül is, mind megy.
Jó nő vagy - szembetűnő,
ez nem lehet vitás,
hiába minden álszent
és színlelt ásítás.
Ha nem kényszerülnék fáidat kivágni
szép kis akácerdőm, nőhetnél kedvedre,
hozhatnál s bonthatnál illatos virágot,
élővilág-gyötrő, zord teled feledve.
Ne szóljon zene, ne prédikáljon
pap, a síromnál senki ne álljon,
csak aki rám dobja a földet,
de az is csendben, ahogy a zöldek,
kik kényeztettek, rámhajolnak,
amikor elfogyott a holnap.
Hogyha költő lennék kérem,
de nagy lenne a mellényem!
Szakszerűen gyártanám a
verseimet ládaszámra.
Éjfél után megint kiment az álom
szemeimből, s csak forgolódtam.
Egyre gyakrabban járok így.
Felkeltem hát csendben, s lementem
a kazánházi kis szobába.
- Hopsza, jöjj fel a kazalra
ide mellém, édes lelkem!
- Nem megyek fel, Pista bácsi,
mert félek, hogy kárt tesz bennem!
Ajándékodat visszavetted,
vidd csak, vidd! - volt a számon.
Hát persze, ezt kellett tenned,
mert azt akartad, hogy fájjon!
Kérem, álljon meg most egy szóra!
Tán nem haragszik asszonyom,
ha nekem épp most jön kapóra,
hogy csendben megszólíthatom.
Tudom, hogy csak álom voltál.
Édes, csengő kacagásod
látod, lételemem volt már.
Tavasz-zenével megváltott
víg szívemben, áldott zsoltár.