Hegyi László
Egy nyájas emlék van még róla,
egy édes, szerelmes tekintet,
s ahogy szaladt, mikor az óra
a csókjainkra végszót intett.
Mi tagadás, megesett,
hogy az úton elbotlottam,
csúnyát mondtam, káromkodtam,
benne voltam sok-sok rosszban,
ha nézem az éveket.
Dvorák, a dicső cseh hentes
zenéje ma is rám terült.
Csak letaglózott a tettes,
súlyával a mellemre ült.
Messze van még a cél - nem is tudom,
és mi a cél: a vég - vagy épp az út?...