Hegyi László
fecnik a papírkosárból
Tarka lom
Persze, az egész tartalom
csak szedett-vedett tarka lom!
Sátoraljaújhelyen születtem,
hogy miért épp ott - tudja a frász!
Apám Nagyszalontán, anyám Kassán,
apám jogász volt, anyám távírász.
Lépéseink egy helyre visznek,
csak megyünk sorban, fej-leszegve
cipeljük balga terheink.
Van, ki vagyont visz, ami itt lett
az ő értékmérő szerelme.
Felé dicsőség vágya int.
Vihogott, ahogy rám nézett:
"nemsoká jövök majd érted!
Istennel rendezd dolgodat,
repülök, mint a gondolat!
Szeretem, ha világosság leng köröttem,
én az éltető fény világából jöttem.
Szeretem a szót, ha fényesség kíséri,
jó a sötét elől időben kitérni.
A botor bojtárnak megesett a szíve,
nem tudta, a farkas odakinn passzív-e,
eszik-e bárányhúst, vizel-e a falra,
és hogy egyáltalán jobbra húz vagy balra.
Egy avatottnak!
Hát Cimbora, nemhiába
jártál tánc-, s faiskolába!
Szép is lettél, s művelt főleg.
Verset is olvastam tőled.
Mi ketten, mint a zsák a foltját,
egymást találtuk - jóllehet,
nem kényszer vitt rá, holmi érdek,
hogy megosszunk egy életet.
...
kenyerem legjavát megoszthatom veled.
Lelkednek nyugalmát - ha nálam melegszel,
és megérted a szót - megleled tán egyszer.
Ő egy érték, talizmán,
látszik ez a karizmán,
tetkóján s az arcán,
identitás-harcán.
Emlékeimben olykor felragyog még
egy édes arc, emlékek tükreként.
Dédelgetem a csillanó ereklyét,
mint elveszett, az ébredő reményt.
Romantika
Amíg a hegedűn édelgett Lavotta,
alsóneműjét a kisasszony levette,
s ahogy illik - ad acta
az armbandjába rakta,
s ami aztán történt, azt sosem feledte.
Gőzöm se volt, mily hosszú lesz az út,
csak rátettek, s azóta is halad
alattam ez a féktelen vasút.
Mi végre gyűlik még tapasztalat?
Ifjúság
Fiatalok voltunk, egyikünk sem lomha,
nyurga létrán másztunk a templomtoronyba.
Isten tudja - talán össze se illettünk,
mert nem imádkozni - csókolózni mentünk!