Heniger Istvánné

Született: 1953. július 30.

Népszerűség: 187 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Pihenő idő

Borongós téli nap eső szitál éppen,
cinke ül az ágon maggal a csőrében.
Benn, a kis szobában vár a meleg kályha,
tűz roppan, víz susog, dió gyűlik tálba.

Tovább...

Elfogyott a nyár

Súlya van az ősznek,
hidegek ezek az éjek.
Nappalok csennek még meséket,
de az esték már koravének.

Tovább...

Az utolsó padban

Az iskolába ment velem az út,
hátulról egy láb csak rugdosott,
s én tűrtem - megszégyenülten.

Tovább...

A fényeket akarom

A fényeket akarom!
A ragyogó, tiszta napot.
Kulcsra zártam a tegnapot.
Sűrű lomb alatt pihen az emlékezet,
tavaszt vár az álmodó képzelet.

Tovább...

Valóság és meseszép

Giccses közhelyeket írj!
Az kell mindenkinek.
...hogy a nap, a csillagok,
meg a kéklő tengerek!

Tovább...

Egyszer

Majd ha életemnek egyszer vége lesz,
síromat ne árnyékolja se hant, se kereszt.
Hamvaimat szórjátok a kedves Dunába,
vagy másszatok fel egy szikla tetejére,
és onnan engedjetek szállnom - amire
mindig is vágytam - hulljak szerte,
keveredjek a légben, repüljek
a széllel, a madarak szárnyával.

Tovább...

Álomvonat

A csend hangjai messzire szállnak,
behunyom szemem, álmok várnak.
Álmomban nem érzem, hogy egyedül vagyok,
a csend suttog fülembe egy éji dallamot.

Tovább...

Felhős

Csend-eső mossa a városnak porát,
szomorú felhőkben szürkülnek a házak,
sárguló levél siratja tavaszát,
vizes padokon nyáremlékek fáznak.

Tovább...

Mert szeretem

Piros arcú Szeptember mellém ült
kopott kabátjában egy öreg padra,
őszülő bajsza alatt cinkos mosolyt
küldött, szeme ragyogott, s kicsit megszédült
a levegőben szálló mézédes illatokra.

Tovább...

Idő

Lassan elfogynak a szavak,
még napokat fércelek a holnapba,
valahol a tű elakadt,
s szálak szakadnak darabokra.

Tovább...

Esti képek

Fekete fecskék jöttek az este,
csapongtak, szálltak majdnem fejemre.
Kísértek utamon bogarat keresve,
azt hittem denevér: fecske volt, fecske.

Tovább...

Kettős-látás

Egy képre

Vakok világában én vagyok a látó,
létem a fényen túl keresi
a ki nem mondottakat,
ahogy a sima papír mögött
ébred az öntudat. Látom, ahogy
a színes vonalak némasága
megmutatja plasztikus alakodat,
gesztenye hajfonatod omlik...

Tovább...

Sztereotípiák

Látjátok, írom, amit látni szeretnétek.
Azt, hogy várom a tavaszt, és jön a kikelet,
és hajnalban madárszóra boldogan ébredek.
Látjátok? Nem írom, hogy milyen magányos az est.

Tovább...

Ébredő évszakok

Olvadj fel, jégvirág, dúdolom dallamát az ébredő tavasznak,
harmatos fű alatt ébred a virradat, a fagyok elszaladnak,
bókoló barkaág, illatos orgonák szívemben muzsikálnak.

Tovább...

Templom-hűs

Kint a nyüzsgő zaj, embertömeg -
itt bent a csendes, meghitt félhomály,
valahol orgonaszó... Bach, vagy Vivaldi...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom