Herman Róbert

Herman Róbert

Született: 1975. január 14.

Népszerűség: 7 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Ha szeretsz...

Kérlek, úgy csókolj, mintha búcsú sose volna,
mintha össze lennénk a szerelem által kovácsolva,
mint oldhatatlan szemek egy sírig-tartó láncon,
melyet Ámor készített a legnemesebb lángon.
Ha szeretsz, hát hadd szeresselek!

Tovább...

Éhszomj

Tekints reám, a Reád szomjazóra,
s mondd: nincs baj, hisz eljövend az óra,
amikor enyém lesz ez édes, éltető nedű.
Szeretlek Téged. E képlet igen egyszerű.
S bár erkölcsileg vitatható ez a vonzalom,
mégis csak Reád, Reád szomjazom.

Tovább...

Róla szólva

Sohasem titkoltam, miként is érzek Iránta,
nem rejtettem vágyat, sem szerelmet,
hogy Rajta kívül más aligha kellhet:
de visszafogtam magam, mert Ő így kívánta.

Tovább...

Chaterina

Csendben ülök, és arra gondolok,
Hogy mikor leszünk mi együtt boldogok.

Tovább...

Névnapodra, kedves

Karom hadd szorítson most nagyon,
Ajkam hadd csókolja pici szád,
Te vagy a legszebb, s a mai napon
A szívem legyen a Te hazád.

Tovább...

Pillanatképek

Súlyos kőként nyomja szívem hiányod.
Zavarossá vált minden gondolatom.

Tovább...

Depresszonett

Mint megégett patkány a csatorna mélyén,
mint szánhatnának tán, de csak undorodnak tőle,
valami abszurd vágytól hajtva vánszorgok előre...

Tovább...

Amitől félek
(Katinak)

Én nem akartam verset írni többé,
mert a szavak úgyis csak szavak,
s van oly`, mit tán leírni sem szabad:
mint hogy szeretni foglak mindörökké

Tovább...

Kedvesemnek

Szeretlek, ez vitathatatlan, jobban, mint bárkit val`ha is,
kenyér s víz vagy nekem, önmagadban az éltető erő,
mely nap mint nap életre serkent, s rávesz néha arra is,
hogy más legyek magam helyett, mert magam nem vagyok megnyerő.

Tovább...

Utószó egy sosem volt kapcsolathoz

A sors írta az utat, melyen éltünk átrobog,
de hibás vagyok én is, mert hagyom....

Tovább...

Az alma és a férge

Olyan ez, mint mikor az egyszeri lányka
almát lel, beléharap, az ízét csodálja,
majd meglátva a férget, az egészet undorodva dobja félre.
Ez voltam én neked, leány, előbb az alma, majd az alma férge.

Tovább...

Elveszve (Katinak)

Úgy szerettelek, ahogy nem szabad,
hisz`nemcsak, hogy nem vagy az enyém,
de másé vagy. S így nekem mi marad?
Lelket kínzó vágy, bús, hiába-remény.

Tovább...

Megkönnyebülés

Már nincs bennem semmi fájdalom,
elmúlt, vége, lássatok csodát!

Tovább...

Agymenés (négysoros)

...
hosszan sikoltozott, sokáig szenvedett szegény.

Tovább...

Kopjafa

Csak egy kopjafa vagyok sírod felett,
melyre néha oly` izzón süt a Nap,
hogy lángolni tudna, de nem lehet.
Még melegednie sem volna szabad.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom