Hideg Mónika
Annyian szerettetek, azért aki voltam, vagyok,
mégis sokan, túl sokan, ellenem fordultatok.
Igyekeztem szépen élni,
mindenkiben a jót keresni.
Köszönök mindent, mit eddig tettél értem,
de lehet, hogy igazán nem is érdemeltem.
Egyedül neveltél, velem voltál mindig,
mindenem megvolt, nem kértél érte semmit.
Úgy hittem,
Mi ketten,
Örökre együtt
Bajban, jólétben.
Most mégis azt látom,
Elárult a LEGjobb barátom.
Elindulsz, de nem akarsz megállni,
mész, mert nem bírod kivárni,
remegve futsz,
de a fájdalom kínzó léte ott ül az ajkadon...
Nézz mélyen a szemebe,
Látnod kell mit érzek.
Látnod kell, már nem félek.
Sokan vannak körülötted,
Te mégis tisztán látod:
Ki az ellenséged - és ki a jó barátod.