Hillai László
Megálmodom, amit szeretnék
megélni, talán mégis lehet.
Leírom, bánt, ha irigyelnék
szerelmes sikerverseimet.
kézben a kéz
szemembe néz
bódulat már
társat talál
mi a titka
zárat nyitja
méz az ajka
enyém rajta...
Az erdő mélyén él egy remete,
sohasem kérdezi, hogy mehet-e
emberek közé, hisz onnan menekült,
a gonoszságtól jól megkeserült.
Kegyelmes Istenem, engedd meg, hadd legyen
Lelkednek temploma az én szívem,
Rólad szóljon dalom, múljon a fájdalom,
minden bűneimet eléd viszem.
Szélmalom hited az álmod,
és addig élsz, míg fúj a szél.
Azt hiszed, hogy kitalálod,
Tavaszi szél miről beszél?
Vigyázz magadra, van, ki téged néz,
kísértő alakja a kert falán.
És az egyik te vagy, ki vele mégy,
ha valamelyik létezik talán.
Tíz év után az asszony nem figyelmes,
főleg már csak a pénzbe lesz szerelmes.
Nagyon örül, ha pénzedet viheti,
hogy mi lesz veled, az őt nem érdekli.
A hetvenöt év az háromszor ennyi,
Mint ifjú huszonöt évesnek lenni.
Istenem, sok ember ennyit sem látott,
mert korán hagyta el ez árnyékvilágot!
Sok genetikus azt állítja,
igazat írt a Biblia.
Négy generációt és százhúsz évet
aki olvassa, sohasem téved!
Örömteli találkozás,
azt hittem, ébren álmodom.
Már nem kell az ábrándozás,
ki nékem kedves, láthatom.
Nyáresti édes balzsamillat,
kibontja szirmát sok virág.
Az esti szél is tovaillan,
békés, nyugodt lett a világ.
Az élet így pereg,
a betűhadsereg
már nem papíron sorakozik,
a képernyőn tolakodik.