Hillai László
Haza csak ott van...
Hiába élek idehaza
kitéve minden frásznak...
Nem szed gyümölcsöt a fáról,
inkább letöri az ágat.
Hogy jövőre termés nem lesz,
eggyel odébb talál másat!
Meleg nyári este van, fülemüle szól.
Hallgatjuk trilláját, jaj, de szépen dalol!
Sajnálom, nem vagyok már kamasz,
nem tudok parancsra fütyülni.
Ha előírják a szavakat,
hogy lehet létrán hegedülni?
Ez már az önzőség netovábbja:
hogy mindenki vigyázzon magára!
Másokért te már semmit sem teszel,
hagyod, hogy hulljanak a férgesek!
Jártál a nyári erdőn, hol zengve száll
jós kakukkmadár, éveid mondja már?
Boldog élet vágya lakozik szívedben,
találkozhatsz mással, biztos lehetsz ebben?
Óh, én balga, ki mit hittem hitvány ismétlésnek?
És te bemutattad nékem fényes drágagyöngynek.
Azt engedd meg, kérlek, hogy ezzel sohse éljek,
ezt a dicsőséget én átengedjem néked.
Nem egy nagy kincset kérnek,
csak egy kis semmiséget.
Azt hiszik, tőle gazdagok,
ha megkapják, szemük ragyog.
A talált tárgyak osztályára mentem,
mit elvesztettem, azt kerestem én,
mert zsebemből eltűnt, ismeretlen
helyre került két megírt költemény!
Vágyol a nagy végtelenbe,
hol nem jártál életedbe`.
Elindulsz, nem tudod, merre
visz a lábad, menne-menne.