Hitka Péter

Népszerűség: 18 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Tollpihe

Versem a szépen szóló számon
az apró, kicsiny, reszkető tollpihe,
ami jelzi nektek, hogy még élek,
nem szállt el a lélek a semmibe.

Tovább...

Dekadencia!

A szív lassan hal meg,
egyre lassabban ketyeg,
aztán csendesen elernyed.
Egy darabig még azt hiszed,
hogy élsz, pedig már mész
az úton, mit az elődök kitapostak,
gyorsan repülsz, csak intesz a csillagoknak.

Tovább...

Akela fiai

Világít a hold, mintha nappal lenne,
pedig kevés fényét a Naptól vette.
Hatalmas, ezüstfehér korongját
üvöltve nézi egy falka toportyán.

Tovább...

Sosem halok meg

Meghaltam már sokszor,
de már csak egyszer halok meg,
ha elfelejtetted,
mindennél jobban szeretlek.

Tovább...

Ki vagyok én?

Azt már talán tudom, ki vagyok,
de azt még mindig nem, hogy ki leszek.
Hogy mi leszek egyszer, hamu
vagy kódorgó, időtlen lélek?

Tovább...

Mindegy

Mindegy, már merre jársz,
merre visznek szép lábaid,
mindegy, ki simítja végig
arcodon összegyűlt ráncaid.

Tovább...

Elveszett szonett

Elveszett lelkek ütköznek belém,
egymással ordítozó, vad világ,
Érzem, ahogy súrolnak, jönnek felém,
lélek leszel, lelked Istenhez kiált.

Tovább...

Dekadens pillanat

Elmegyek innen, de nagyon messzire,
nem vagyok kíváncsi többet senkire.
Elég volt ebből a zavaros világból,
ahol a lámpa nem ég, csak világol.

Tovább...

Lidércet láttam

Megjött az ősz,
sárba taposta a szépet,
eltüntetett zöldet, virágot,
s min rajta voltál, a képet.

Tovább...

Kedves, elátkozott Lédák

Fiatal lettem újra,
Léda rontott rám álmomban,
letepert a padlóra,
végre itt vagy velem Párizsban.

Tovább...

Mozog a föld

És mégis mozog a föld!
A sárgolyónk nem hagyja magát,
Hiába betonozunk, rakunk rá igát,
Időnként felágaskodik, megrázza hátát.

Tovább...

Tudatlan becsület

Megrebbenő, puha szárnyak,
Sötét csendben suhanó,
Halálos karmú árnyak,
Fák között repülő,
Mindig éjszaka vadászó,
Életet halálra cserélő,
Soha parancsra nem ölő,
Egyetlen párt választó...

Tovább...

A boldogságról...

Megszereztél majdnem mindent,
ami a boldogsághoz nagyon kell.
Közben nem vetted észre, hogy
elfelejtettél megbirkózni az élettel.

Tovább...

A fény játékai

Te voltál a Hold, én meg a Nap.
Én nappal neked világítottam,
és rólad visszatükröződtek
azok a szép, elátkozott sugarak.

Tovább...

Őszi ködök

Ahogy a köd alól kibújtak a fák,
úgy lett fényesebb körben a világ.
A halni készülő fűszálak hegyén
harmatcsepp hintázott hetykén.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom