Hóbor István
Szívem minden dobbanása
Érzi, vágyad másért lobban,
Ősznek lassú hervadása
Vész el a múlt-darabokban.
Az élet sajnos túl rövid -
Szelek szárnyán elszalad...
Az álmok útja megtörik,
S minden, mi volt, elmarad.
A világon minden végtelen -
a tér, az idő, a jövő, a múlt,
Csak aki él, tűnik el hirtelen
mint a virág, mely porba hullt.
A szerelem az örökké él
Nem hervad el soha,
Emléke mindig elkísér
Az élet útján tova.
Lennék bár májusi szellő
Mely arcod simítja esti órán
Lennék búza, szárba szökellő,
Hűvös erdő hegynek ormán...