
Hohmann Lilla
Ólomsúllyal kattan az óra,
Nem aludtam már napok óta.
Szemeim lassan lecsukódnak,
Ám egy perc múlva kipattannak.
Szakítás utáni állapot
A kő hideg, melyen ülök.
Fel kell kelnem, mielőtt elmerülök.
Feszíti mellkasom a szükség,
Fel kell állnom, nincs más lehetőség.
Úgy érzem magam, mint hulló levél,
Kit dobál, lök és kerget a szél.
Az éjszaka egy fiút néztem,
Szerelem volt mindkét szemében.
Szerelem, de nem irántam,
Az életben csak egyszer hibáztam.