Hornyák Vivien
Rég elveszett reménysugárként süt le rám a Hold.
Az esti friss, lágy szellő minden bánatot felold.
Hirtelen úgy érzem, majd az élet mindent megold.
A Vándor utca elején egy szökőkút áll.
Belé a sok-sok ember pénzérméket dobál.
Elveszett barátság
Meghalt már a beszélgetés.
Gondolkodom, mit mondjak, de megőrjít a felismerés.
Nem volt más, csak ígérgetés.
Reménytelen reménykedés.
Te többet érsz ennél.
Ne fuss hát utána!
Csak remélsz és remélsz, de mindig csak hiába.
Miért nem hagyod hát el?
Csak fájdalmat okoz.
Csak remélsz és remélsz, de az élet felpofoz.
Lilára színezett égi mennyezet
nem vágyom jelen pillanatban másra
csak egy lilára színezett égboltra mint társra
úgy vágyom egy pár szép nagy szárnyra
hogy az égen sok-sok madárral együtt perdüljek táncra