Horvát Jánosné
Nyugdíjasok farsangjára
hivatalos vagyok mára.
Maszkabál lesz a javából,
jelmezünknek jóvoltából.
Elballag az óév botra támaszkodva,
tizenkét hónap vállát nagyon nyomja.
Elmúlt a karácsony,
küszöbön az új év,
kopogtat az ajtón,
sarkig kitárom én.
Hófehér lepel borítja a tájat,
Fenyőillat lengi be a szobákat,
Kicsinyek és nagyok tágra nyílt szemekkel
Csillogó fenyőfát nézik szeretettel.
Karácsony margójára
Nem, nem és nem...
Idén hallgatok a szóra,
Nem sütöm magam agyonra.
Az idő gyorsan elszállt felettünk,
Úgy tűnik, mintha tegnap lett volna,
Hogy naponta egymással csevegtünk.
Télapónak sok a dolga,
Sok kisgyerek nagyon várja,
Számba veszi sok csomagját,
Pápaszemén nézi a listát.
Felhők között, mint fényes csillag,
Vágtázik a két rénszarvas,
Télapónak a lámpása
Világít az éjszakában.
Advent első vasárnapja
"Prófétagyertya" lángja lobban,
Emlékezünk prófétákra,
Különösen Ézsaiásra.
Reményteli várakozás
Ez évben is sok boldogság
Melegre fényre vágyódás
Élet és fény jelképeit
Nyújtanak gyertyák lángjai
Az eső csendesen csepereg,
elmossa fájdalomkönnyemet,
akikért most hull fájón könnyem,
nyugszanak csendes sír ölében.
Ismét eltelt egy esztendő,
Fájdalom a szívemben nő,
Hiányoztok mindannyian,
Nyugodtok a hideg sírban.
"Nagy utcánkba" érve bármely irányból,
Szívünk nagyot dobban a csodás látványtól.
Virágokkal teli gyönyörű, szép utcák
Ismerősként köszöntenek ma is reánk.
Csillagomat nézegetem,
nem ragyog már ott fenn nékem,
eltakará sötét felhő,
mely` oly sebesen jő.