Horvát Jánosné
Vízkereszt után kezdődik a farsang,
Ősi ünnepe a tavaszvárásnak,
A nagy evés-ivásoknak kezdete,
Tavaszváróknak gyönyörű ünnepe.
Elcsendesedett minden ma reggelre,
itt az újév, kétezer-húsz kezdete,
csendes a táj, csendesek az emberek,
újévi fogadalmon törik a fejüket.
Öregesen mozog, fáradt már az óév,
Az idő feje felett is elszállt,
Várja megérdemelt, nyugodt pihenését,
Boldogan adja át vándorbotját.
Egy
Kicsi
Fenyőfa,
Sok ajándék alatta,
Csillogó sok gyermekszem
Várt erre a szép karácsonyra,
Csodás daluk, szép énekük messze száll.
Egy évvel ezelőtt mindketten nagy lázban égtünk,
Boldogan terveztük a karácsonyi menüt.
Elővetted a csodás arany fonaladat,
Örömmel kötözted rá a szaloncukrokat.
Bőség legyen asztalodon,
Omlós süti tányérodon,
Levegőben almaillat,
Derűs legyen a hangulat,
Osztozzatok örömökben,
Gyermekmosoly szemetekben.
Ó, de várjuk a Mikulást,
Fényesítjük a kis csizmát,
Ragyogjon az ablakunkba,
Fény csillanjon Mikulásra.
Télapóra nincs jó világ,
pödörgeti is bajuszát,
csodaszép, piros szánkóját
hintóra kell, cserélje át.
Ludaskása - ludaskása,
elérkezett Márton napja,
az évnegyed első napja
kedvezve lakmározásnak
Amíg a mécses végigég,
Egy hosszú életről mesél
A csendes temető mélyén.
Mennyi-mennyi fénylő csillag
Világítja bús utamat,
Most jövök én tihozzátok,
Szólni szeretnék hozzátok.
Drága Matyikám,
Eltelt egy esztendő,
itt vagyok nálatok,
születésnapod virágát
sírotokon hagyom.
nézem megfáradt
semmibe merengő tekintetét
tudatot már nem birtokló
zavart elméjét
aszott testét...
E kedves napon korán keltem,
Kis kertünkben széjjelnéztem,
A legszebb virágot megleltem,
Szépen csokorba kötöttem.
Nyolcvanöt év hogy elszaladt,
elvitte a mosolyodat,
fájdalmaid de átvenném,
mosolyodban gyönyörködnék.