Horvát Jánosné
Neved írnám én fergeteges felhők soraira,
Hogy szerelmemben bízz, s ne kételd azt soha,
Ha mégsem hinnéd el halálos szerelmem,
A neved mellett ott fönn, viharos felhőkben
Villámok legyenek a felkiáltójelek.
demencia
Arcomon fájó a kényszermosoly,
szívemben mérhetetlen fájdalom,
ha édesanyám szenvedni látom,
segítenék, de sajnos, nem tudok.
Ifjak voltunk, erősek, szépek,
esküdtünk mi örök hűséget,
az idő elszállt fejünk felett...
A fátyolfelhő kísér utunkon,
kezem a kezedbe beleteszem,
ballagunk a kitaposott úton,
ugye, örökké? Ugye, kedvesem?
Vízkereszt után kezdődik a farsang,
Ősi ünnepe a tavaszvárásnak,
A nagy evés-ivásoknak kezdete,
Tavaszváróknak gyönyörű ünnepe.
Elcsendesedett minden ma reggelre,
itt az újév, kétezer-húsz kezdete,
csendes a táj, csendesek az emberek,
újévi fogadalmon törik a fejüket.
Öregesen mozog, fáradt már az óév,
Az idő feje felett is elszállt,
Várja megérdemelt, nyugodt pihenését,
Boldogan adja át vándorbotját.
Egy
Kicsi
Fenyőfa,
Sok ajándék alatta,
Csillogó sok gyermekszem
Várt erre a szép karácsonyra,
Csodás daluk, szép énekük messze száll.
Egy évvel ezelőtt mindketten nagy lázban égtünk,
Boldogan terveztük a karácsonyi menüt.
Elővetted a csodás arany fonaladat,
Örömmel kötözted rá a szaloncukrokat.
Bőség legyen asztalodon,
Omlós süti tányérodon,
Levegőben almaillat,
Derűs legyen a hangulat,
Osztozzatok örömökben,
Gyermekmosoly szemetekben.
Ó, de várjuk a Mikulást,
Fényesítjük a kis csizmát,
Ragyogjon az ablakunkba,
Fény csillanjon Mikulásra.
Télapóra nincs jó világ,
pödörgeti is bajuszát,
csodaszép, piros szánkóját
hintóra kell, cserélje át.
Ludaskása - ludaskása,
elérkezett Márton napja,
az évnegyed első napja
kedvezve lakmározásnak
Amíg a mécses végigég,
Egy hosszú életről mesél
A csendes temető mélyén.