Horváth- Tóth Éva

Horváth- Tóth Éva

Született: 1984. június 3.

Népszerűség: 72 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Sült gesztenyék

A darvak már sehol,
de mintha a szürke toll
lelke - mint a tinta -
a szárból kiömlött volna,
átszínezve a nyárkék eget,
s a tovatűnt szárnyak
alól hamvazó hideggel
szelíd kis pelyhekben...

Tovább...

Ma még

Ma még fényt szitál
a hervadó lomb,
és issza a nevető rét
a napfény melegét,
gyöngyharmatot dajkál
az esengő szirom.

Tovább...

Hiányzol

Hiányzol. Csak így,
egyszerűen.
Nincs semmi,
de semmi cifraság,
még rím sem kell,
sem képletek,
kötött szótagok se.

Tovább...

Házak

Üres lombokat lenget a nyár
egy ház felett, kinek eresze alatt
tavaly óta nem fészkel már
semmi sem,
pókhálót tördel az idő ujja
fénytelen ablakokban,
rozsda rág ajtóvasat csikorogva,
panaszosan reccsen a padló...

Tovább...

Őrizlek magamnak

A fáról lehullt levél
noha már nem él,
övé volt a tavasz, a nyár
és benne minden vihar,
szél-tépte perc,
simogató napfény,
megannyi szomjas sóhaj,
édes gyümölcsök mosolya...

Tovább...

Csillagok

Mint álmos macska a sutban,
nyújtóz és domborul
az égbolt hamuja, s puha talpán
settenkedik a sok árnyék,
megbújva a csupasz bokrok alján.

Tovább...

Őszi gondolatok

Puhán zörren a nád
levelei közt a szél,
kerget egy rozsdabarnán
mélázó pillanatfoszlányt,
és benne rigóének didereg.
Éppen Terád gondolok,
még ha nem is hiszed.

Tovább...

Kamrák polcai

Ereszen dallamos ősz kopog,
az ágaktól elszakadt a nyár,
zajtalan hullong a sárga lomb,
avar közt a tél fészkét rakja már.

Tovább...

Tájkép ludakkal

Hangtalan úsznak a felhők,
az alkony loccsan az égen,
vadludak szárnysuhogása
csöndeket fodroz a vízen.

Tovább...

Hold ül az ágon

Tétován billen a perc
egy tölgy ágán,
elsorvad, `minek
nincs már ott a helye,
és eliramlanak
a hosszú nappalok,
az alkony sötét ajkán is
néma a suttogás.

Tovább...

voltam

voltam neked szomjas szádon
harmat csókja reszketeg
ereidbe belefolytam
és a hajnal remegett

Tovább...

3149

Víz-festmény

A víz most feszes vászon,
a gyantaszínű fény
szálai közé ömlik,
mint kövületlen, híg méz

Tovább...

Szárnyak

A szürke kőporos
vakolat megkopott
barázdái közt
elhalón csorog
a gyöngy-sárga
délután fény-folyama.

Tovább...

Tollpihék

Tudom, hogy reggel van,
mert szemembe fény csobban,
és szárazon zörren
egy madártrilla
az ablakom alatt.

Tovább...

Gyere, ölelj...

Gyere, ölelj magadhoz!
Komiszak a szelek,
testesre borzolják
a selyemfüggönyöket.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom