Horváth Alíz
Kár, hogy csak én szeretném, hogy mindent tudj rólam,
Hogy ezentúl veled járjam végig rögös utam.
Mindenhez két ember kell, te is tudod;
Ha valami nem megy - bevallhatod.
Kedves Télapó!
Azt kívánom, legyen hó!
Fényes cipellőmbe ne tégy játékot,
Nem ajándékot várok!
Nézz előre, s ne tekints vissza,
hagyd a rosszat, hajítsd a múltba!
Nem törhetnek pálcát feletted,
a kritikáért nem kell könnyekkel fizetned.
Mondd el, kérlek!
Miért kellett ezt tenni velem?
Miért kellett beszennyezni kitisztult nevem?
Miért kellett gyászba hozni védtelen lelkem?
Miért kellett elcsavarni naiv kis fejem?
"Na mit gondoltok, ez micsoda?"
Jimmy a késtokot a kezében tartotta.
Alighanem kés volt benne,
de a választ kimondani senki nem merte.
"Szégyen!" - kiáltotta a fiú.
Egyedül vagyok az utcán,
Mellém szegődik egy hű társ, a magány.
Ő az örök barátom, ki mindig ott van velem,
Nem hagy cserben, bármi is legyen.
Fuss el messzire, nem kellesz már senkinek,
légy boldog azokkal, kik állandóan lenéznek.
Ezt a sorsot magadnak választottad,
a piócák életed végéig rád ragadnak.
Néma csend ül a ködös tájon,
Egyedül vagyok, fekszem az ágyon.
Markomban egy régi képet tartok.
Hányszor akartam mondani neked?
Hisz emlékszel, azt az időt nem feleded.
Nem kértem semmit, csak némi szeretetet,
de megtagadtál tőlem az életben mindent.
Jégből van, tudni kell feledni
Felhőbe burkolózó sötét ruhát vesz fel az éj,
Másodpercek alatt borít el mindent a szikrázó jég.
A jég mozogni kezd, vagy csak a képzeletem játszik,
A fagyos ablakon egy ismeretlen arc látszik.
Nem is olyan rég esett meg velem,
hogy egy angyal szállt el felettem.
Fehér fátyol ruhája lágyan lengett rajta,
hátára omlott szőke göndör haja.
99 fehér galamb szálljon fel az égig,
Az a 99 mely szenvedésem nézte végig.
Látták ahogy küzdöttem az utolsó szívverésig...
Tekintetem a távolba mered,
Arra gondolok mi van most veled.
Nem láttalak hetek óta,
Lassan telik minden nap és óra.
Egy karácsony reggelen kezdődött a csoda,
Pici, sötét teste reszketett a fehér hóban.
Lehajoltam hozzá és a kezembe vettem,
Gyengéden simogattam, hazavittem s megetettem.
Hogy lehet így szeretni?
Nem több csak róla hallani,
A hallottak alapján megismerni,
És azonnal beleszeretni.