Horváth Edit Fresh
Fehér a táj, ahogy bandukolva nézem,
jégcsapok csillognak kelő Nap fényében.
Bíborfényeket kémlelek,
sötét éjben fényesen szikráznak
futó gondolatok bennem
mára lassan-lassan elszunnyadnak.
Titkot rejt a holnap, ki tudja, mi vár rám,
kezemet kulcsolom, de az idő tovaszáll.
"Itt a farsang áll a bál",
ismerjük jól már a nótát.
Régi emlék jut eszembe,
mi e verset megihlette.
Elérkezett az évnek utolsó napja,
Vigadjon most a Föld apraja, nagyja.
Feledni kell ma minden bút, bánatot,
Örömkönnyek csorduljanak az arcokon.
Itt állok a Duna parton egyedül
Szikráznak az esti fények mindenütt.
Eljött az évnek legutolsó napja,
Számadásra buzdít csillagok hada.
Ki ne értené, mit súg lágyan a szél,
Ki ne dúdolná újra titkon e zenét.
Villannak a fények,
halk zenefoszlányok surrannak ki a résen,
s futnak fel az égre.
Lámpáját meggyújtja a vén telihold,
csillámporos ezüstöt a földre szór,
csillagokkal megtelik az égi színpad,
s gyöngykoszorút körbefonnak.
Karácsony - Szüleim emlékére
Nézz fel az égre most, én ott vagyok.
Nézd az égen tovatűnő pillangót.
Nézd az ég sötétjét, benne vagyok,
Nézd a szivárványt, érted csillogok.
Fehér ágon zúzmara fogságában
holtat tettet a tavasz
vidámsága, virágzása elrejtett gondolat
lassan-lassan kikandikál,
előbújik rejtekéből a hideg kacagó tél
megrázza égi puttonyát,
s hullik ránk csillogón a fehér színesség
vágyakozó várakozással telíti...
Fellobban a gyertya első égő lángja,
Gondolataimat most szívem bezárja.
Elmélkedem újra az Úr jövetelén,
Lila színű gyertya mutatja most a fényt.
Maró gúny jegesen rám tapad,
Utóíze még keserű, fanyar.
Hideg szó is gúnyosan kacag,
Remegő ajkamra szó nem tapad.
Lassan elhiszem, mi az, mi marad.