Horváth Edit Fresh
Nem lesznek most fényes utcai kirakatok,
Mégis szívemben lesz új fény, szép gondolatok.
Nem mehetek most Isten házába sem este,
De feloldozásomat másutt is keresve...
Mondd, mit ér, hogyha feszült a csend,
sóhajtás csak, ami beleremeg.
Mondd, kinek jó, ha a dölyfös múlt
kínozva még régi rabláncon húz.
Még nem tudom, hogy te és én,
Még nem tudom, hogy majd együtt,
De várom, legyek neked én,
Közös napok tán` mindenütt.
Bántasz, pedig nem is akarsz.
Bántanak, talán akarattal.
Szeretsz teljes szíveddel.
Talán viszont is szeretnek.
Szomorúan kondul ismét a temetői harang,
Halottaink lelke ma meseszerű... egy néma hang.
Legyen áldott minden nap,
mit eddig megkaphattam.
Legyen áldott minden hang,
mit jósággal kimondhattam.
Üres az álmom, fénytelen,
Csak egy hang suttog a közelben.
Üres az ágyam, hangtalan,
Felette lebegek magamban.
Ellopta a nyár az ősztől a hűs szeptembert,
Aranyló napsugarakkal naponta megjelent.
Millió színű kacagó falevél zizzen,
Az ősz hűs szele kék felhők között még pihen.
Őszbe hajlanak
Rozsdásodott levelek.
Forró nyár múlik.
*
Őszi levelek
Színpompába öltöztek.
Csonkig égett gyertyák,
Izzó, vad éjszakák.
Kiégett szerelmek,
Üres órák, percek.
Lelkem szólít, ne menj még el,
Harcolj értem, maradj nálam,
Közös órák, igaz védjegy,
Együttlétünk, lélektársam.
Mikor egy csillag felragyog az égen,
Csendül az ének egy szív rejtekében.
Mikor dal zeng az esőszitálásban,
Az égben angyalkórus kísér lágyan.
Jajveszékel az ég, vihar dúl most lelkében,
Mormogása hirtelen erővel kibuggyan,
Vad dühében kemény fénypallosát csapkodva,
S őrjöngve a légüres térre reázuhan.
Ezüst pirkadat
Lágy szellőfuvallattal.
Új nap kezdete.
*
Rózsaillatú
Légben kelő nap ébred.
Úgy kiáltanék...
Ajkam mégis zárt, néma maradt.
Szétporladtak bennem keserűn rég
a kimondatlan, igaz szavak.