Horváth Edit Fresh
születésnapomra
Homályba révedt múlt rejti elfúló sok évem,
Most magam állok egy újabb kereszteződésben.
Hátam mögött lassan elcsurog a sok zsákutca,
Előttem holnap szirma hívogat kitárulva.
Belülről simogat ezernyi gondolat,
erős a késztetés, érzem, hogy fontosak.
Mozdul ujjam, írni, újra írnom kellene,
Vajh ki dönti el, költői sorok lesznek-e?
Álmodom vagy csak lélegzem,
Meddig tart vajh` a képzelet?
Nem kergetek délibábot,
Csak szívemnek édes álmot.
Ámor nyila tovaszáll,
Ki az, akit eltalál,
Kinek lesz új szerelme,
S kinek nem lesz végzete...
Ma egy kicsit lazább vagyok,
Szilveszterkor nem papolok.
Kiöltözöm szép ruhámba,
Indulok a mulatságba.
Szilveszter estéjén vidáman ünneplünk,
Nehéz, hosszú évet feledni igyekszünk.
Közben halkan, csendben osonnak a percek,
Óra mutatói randira sietnek.
Éjfélkor újra felcsendült a Fel nagy örömre,
Hű szívekbe zárta magát Isten Betleheme.
Csillagszóró szikrázik, égi lelkek üzennek,
Veletek vagyunk szent karácsony meghitt percében.
Másfél hónapig a "forgalomból kivontak",
Nagyon betegen feküdtem a kórházban.
Három hosszú hét szörnyű és kemény volt,
Minden szépet és fontosat beárnyékolt.
Áruló júdáscsóknak nincsen íze,
Keserűség vonala meggörbítve,
Júdás arca szürke, rideg, fénytelen,
Szemében csillan a rémült félelem,
Elárulta hitét, kivel ölelkezett,
Hasadó hajnal vérrel keveredett.
Kinyílik felém bezárt égi kapu,
Hű lelketek dalol gyertyák fényében,
Én itt kapaszkodom majd a mélységben,
Üzenetem ringatózik szótlanul.
Beszélj hozzám,
mert egyedül sír nekem a csend.
Kopogtassál,
mert egyedül fáj nekem a bent.
Hazug világban hamisak az álmok,
Keresed Istened, mégsem találod.
Talmi csillogást festesz ecseteddel,
Délibábot hiszel a fellegekben.