Horváth Edit Fresh
Ma a NŐ vagyok.
Enyém az egész világ.
Holnap is így lesz.
*
Ma elém borulsz,
Virágillat beborít.
...Utazunk a Földön vadul tovább,
Se Isten, se hit minket nem szolgál,
Bennünk marad egy szép álomvilág.
...Messzeségben pihen a horizont megfáradtan.
Úttalan felhősávban kapaszkodik a homály,
Dermesztő jégvarázsban tündököl a csillogás.
Történetem visszanyúlik egészen az ókorig,
Születésem kezdetét ma túl sok homály elfedi.
Angolszászok országában lett a nevem közkedvelt,
Szerelmesek, fiatalság minden évben ünnepelt.
Ezüstös fényárban úszik a lét,
Megfélemült` már a sok szenvedés.
Szabadult szívem ódáját zengi...
Tebenned kezd új életre kelni.
Könnyed a mosolyod, simogatón lágy,
Kezeddel simítsz, megérint ezer vágy.
Kicsipkézi jégvirág a tónak víztükrét,
Bukdácsoló napsugár keresi benne helyét.
Elmélázva, gondolatban most hozzád bújok...
Minden csak egy pillanat,
gyorsan múló, becsomagolt hangulat.
Én megélem-e, mit nekem osztottak,
figyelem-e, hogy amit adnak,
az aranyló színeket vagy feketét takar.
Fénytelen világban megcsömörlik a gondolat,
Nem ad erőt elviselni, hogy az élet ma fáj.
Fenyeget, jajveszékel minden egyes pillanat,
Nem ad hitet, erősséget, hogy indulni muszáj.
Eljött ez évnek is utolsó napja,
Köszöntsük szívvel, pezsgővel, malaccal!
Fényfüzérek lassan-lassan már kialszanak,
Karácsonyfák még egy utolsót sóhajtanak.
Csendben lepereg az év ünnepi fényárja,
Vesztes lesz ma a napnak utolsó órája.