Horváth Edit Fresh
Vigaszom légy, erre kérlek,
Legyenek még közös évek.
Nyisd meg szívem zöld udvarát...
Szürke sötétségben körbezárt világom,
Fénytelen ürességtől szenved magányom.
Színtelen az élet, korlátok közt élek,
Idézek múltamból színes mindenséget.
Kedves, új világ, érkezésem várod már?
Olyan meseszép vagy, ahogy én vágyom rád?
Szélzúgással, lángnyelvekkel
Az eljövetelt ünneplők -
Apostolok, tanítványok,
Keresztények és megtérők.
Virág, virág, mézecske,
Döngicsél a méhecske.
Virágportól ragad lába,
Nehezen jut a kaptárba.
Észrevétlen tűnik el a fekete éj,
A Hold csendesen hátrálva visszavonul.
Pirkad már az égbolton az ébredő fény,
Kelő nap lányarcú fényárban bevonul.
Diáknak már "vén", így mondja a régi dal,
Felnőttként még gyerek, útja most indul majd.
Én utam is elindult valamikor régen,
Nem tudtam, mi vár rám, de vitt a büszkeségem.
Szépséggel bontja
Fehér sziromtengerét.
Megújuló lét.
*
Sziromtengerben
Fehér fény sző új éltet.
Megkopott fényképet forgatok kezemben,
Elmélázva szemem emlékkönnyel telten.
Visszarévedek múltba időben, térben,
Pereg sok filmkocka keserűn és szépen.
A 14 stáció
1. Pilátus által halálra ítéltetett.
2. Vállán nehéz keresztet vitetett.
3. Kereszt súlya alatt először elesett.
4. Keresztúton szent anyjával találkozván,
igaz szeretetet sugározván.
Menekültem a világtól szürke messzeségbe,
Álomba zuhantam mélyen, megszűnt szenvedésem.
Kértem az Istent, beszélgessen egy kicsit velem,
Legyünk ma jóban, adjon új erőt, hitet nekem.
Százhetvenhárom éve egy vers született,
Mely ma is megdobogtat igaz szíveket.
"Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! -"