Horváth Gábor János
Hull az eső, sír az Isten,
Siratja, mi nekünk nincsen:
Siratja a szabadságot,
Szívből szóló boldogságot.
Az álmaink szabadon szállnak,
Az órák ólomlábakon járnak,
A percek is nehezen telnek:
Lassan múlnak, nem peregnek -
Csak a vakolat a falról.
lézengek
ténfergek
nem tudok
eljutni
egyről a kettőre
nem tudok
eljutni
szép hegytetőre...
Az élet kemény,
De mindig van remény,
Hogy folytasd másképp,
Amit rosszul kezdtél!
miért is nem születtem
madárnak
kinyújtott karjaim
sohasem szállnak
embernek
szült anyám
állatként
néznek rám...
Vágyom gyengéd érintésedre,
Ami egészen a szívemhez ér:
Lelkeddel is simogassál!
Maradj velem! - erre kérlek,
Szeretlek én mindig Téged!
A szerelmem rabja lettem,
Ennyire még nem szerettem!