Horváth Gábor János
a maszk mögött
két állomás között
belélegezheted
önmagad
ha jól esik...
velem az Isten
Nincs baj, ha megfagyok,
nincs baj, ha meghalok.
Nincs baj -
velem az Isten!
Vagy mégse???!
Ha elpusztítasz
Majd a Földről
Minden állatfajt,
Sétáltassál
Olyan fákat,
Ami rügyet hajt!
Itt állok az úton,
Várom, mit hoz a sorsom;
A szükség hajt előre -
Ettől kapok csak erőre.
Nyomorod magányoddal
Karöltve fojtogat;
Te sem békélsz magaddal:
Vívod örök harcodat.
Olyan széles jókedvem van! -
Azt hiszed, hogy viccelek,
Hát mosolygok csak önmagamban,
Öt perc múlva nevetek.
Hull az eső, sír az Isten,
Siratja, mi nekünk nincsen:
Siratja a szabadságot,
Szívből szóló boldogságot.
Az álmaink szabadon szállnak,
Az órák ólomlábakon járnak,
A percek is nehezen telnek:
Lassan múlnak, nem peregnek -
Csak a vakolat a falról.