Horváth Gábor János
Nyomorod magányoddal
Karöltve fojtogat;
Te sem békélsz magaddal:
Vívod örök harcodat.
Olyan széles jókedvem van! -
Azt hiszed, hogy viccelek,
Hát mosolygok csak önmagamban,
Öt perc múlva nevetek.
Hull az eső, sír az Isten,
Siratja, mi nekünk nincsen:
Siratja a szabadságot,
Szívből szóló boldogságot.
Az álmaink szabadon szállnak,
Az órák ólomlábakon járnak,
A percek is nehezen telnek:
Lassan múlnak, nem peregnek -
Csak a vakolat a falról.
lézengek
ténfergek
nem tudok
eljutni
egyről a kettőre
nem tudok
eljutni
szép hegytetőre...
Az élet kemény,
De mindig van remény,
Hogy folytasd másképp,
Amit rosszul kezdtél!