Horváth György

Született: 1977. április 22.

Népszerűség: 21 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Kifeküdnék

Múltam ábránd,
jövőm emlék,
jelenem lék,
mindegy mibe
belemennék

Tovább...

Nyári szél

Ablakba akasztom megkopott szélhárfám,
mutatja, hol élek, végül hol találsz rám.

Tovább...

Szédület

Mint a kolompot,
rázza a lombot,
játszik a szél, és reszket az ág.

Tovább...

Tepertő

Már vártál rá, mint senki szebben,
nagy sószóróval a kezedben

Tovább...

Kihunyt a hajnal

Kihunyt a hajnal,
nem maradt utána,
csak kulcs zörgése,
kutyák csaholása -
na és a holdfény
végső, keserédes,
három példányban
gépelt vallomása.

Tovább...

Piros és kék

Száz éve már, hogy jártam erre,
száz éve már, hogy elfeledtem,
hogy mit tettem elszórva szerte,
hogy mit veled és mit veled nem.

Tovább...

Esőként

Suhog a vágy, selyem az árnyék,
szívem a szó, szemem a szándék,
esténként esőként szitálnék,
nem is keresve rátalálnék:
kitárná ablakát, s ajándék...

Tovább...

Megálló

Még búg a füst a hídpilléreken,
elcsukló énekem mindent lerombol.
Nincs visszaút ma este, pénteken,
oda megyünk, ahol a vágy dorombol.

Tovább...

57

Álom

Óra. Falon. Kattog. Kerek.
Ember. Szuszog. Izmok. Erek.
Éjjel. Sötét. Hűvös. Merev.
Lámpa. Meghitten szendereg.

Tovább...

Mentalevél és friss koriander

Fokhagyma voltam az éj mozsarában,
te mentalevél és friss koriander,
s a holdkacagás megtörte a testünk
búcsúra hajló, nyár végi szelekkel.

Tovább...

Ziháló

Bordákból fontam kosarat ma,
rejtettem bele vemhes estét,
és csak a vállam vonogattam,
ha keresték.

Tovább...

Tavaszi

Ittas virágok gyűrűjében
ázottan kurjongnak a fák,
zöld mezben, plecsnisre rügyezve
tapsolnak, harsognak, vivát -
másnap, ha indulnak a hadba,
akkor lesz párás csinnadratta,
kérges tenyerű cimborák.

Tovább...

A Margit-hídi korlát

Billentyűn zongorázva,
szavaktól bőrig ázva
verseket írni hosszan,
tegezve, nem magázva

Tovább...

Esti sanzon nehéz nyarakra

Tévedni könnyebb, mint hazudni
tudatlanul vagy álmatag,
ne csodálkozz, ha bamba fővel
és ásítozva áldalak!

Tovább...

2023

Csók

Loptam már annyi mindent,
mosolyba srófolt sóhajt,
hamis hazudozástól
be nem teljesült átkot,
pokrócot, mert te fázol,
mert átázott az inged
és a farmerkabátod

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom