Horváth Margit
megérkeztem
ami előttem van
támasztja ami
mögöttem maradt
az összefércelt évtizedekből
ami használható átnézem
a többi funkcióját vesztett
vacakot végre kidobtam...
Isten melyik létezésed volt jelen
a szétrepesztett úton
október havában
mikor a csatornán nem folyt könny
és baktérium türemkedett
a parányi test sejtjeibe
amit a láz ritmusa ringatott...
nem hívtál
tíz év múlva
azóta rongyos lett
a zászló a Hargitán
a szél mardosta
tépkedte a trikolórt
a fénykép élénken
őrzi az érzést...