Horváth Miklós

Született: 1968. január 13.

Népszerűség: 100 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Első évfordulónkra

Szerelmesen, mosolyogva,
kéz a kézben andalogva,
csak nyugodtan, nem rohanva,
most már együtt álmodozva...

Tovább...

Lélek-idő

A hétköznapok szorító markát, ha elengedem,
a csendben, mely átölel, tenyeredbe olvad kezem,
elmerengek, hogyan lettünk múlt, jelen, jövő,
számomra ez a csend simogató lélek-idő.

Tovább...

Édesanyámnak

                 

Kezemben fogom kezed túl minden harcodon,
nézem, milyen mélyek a ráncok arcodon,
sokszor vett tőled sarcot az élet,
Te sosem sírtál, pedig nem ezt kérted.

Tovább...

Talán öregszem

Talán öregszem, érzékenyebb lettem,
az élet zaja hangosabb lett bennem,
a világ nekem felbolydult méhkas,
gyere, Kedvesem, titkot mondok, hallgass.

Tovább...

Remény

A sápadt Hold reszketve öleli át
a golyó-tépte március-éjszakát,
szállnak az égbe testet vesztett lelkek,
a csillagok közt menedékre lelnek.

Tovább...

Utazás

Rohannak mellettünk az útszéli fák,
fogom a kezed megint, mindig  örökké,
nem nézlek, mégis érzem, gondolatod
már a távolban feltűnő hegyeké.

Tovább...

Karácsonyi mese

Csodák pedig vannak

Az út menti bokorral táncol a szél,
keréknyom tócsában, csikorog a tél,
virágot fagyaszt az ablak sarkába,
hópelyhet fúj az angyalok arcába.

Tovább...

Karácsonyeste

Az út menti bokorral táncol a szél,
keréknyom-tócsában csikorog a tél,
virágot fagyaszt az ablak sarkába,
hópelyhet fúj az angyalok arcába.

Tovább...

Késői ősz

Adventre várva

Köddé mállik a végtelen,
pókhálóban pihen a csend,
az utca kihalt, néptelen,
a földeken katonás rend.

Tovább...

Csendben

A vintage stílusú étterem
a régmúltat idézte föl,
a kastély ódon ablakaiban
álmos holdsugár könyököl.

Tovább...

Levélnyi élet

A szél még vidáman kerget
néhány elsárgult levelet,
a Nap néha előbújik,
mutat magából keveset.

Tovább...

Köszönöm

Születésnapodra

Összeborzolta a felhőket a szél,
s a tó fodrai közt levelet kerget,
béka s madár egyszerre mesél,
míg a Nap vörös alkonyport perget.

Tovább...

Akkor most...

Rohan alattam az út,
mellettem elsárgult kukoricalegények,
aranyló leveleik között
szélorgonák zenélnek.

Tovább...

Feleségem lettél

Áradó vagy bennem, mint a tavaszba rohanó patak,
máskor lágyan ringó, csipkés szélű tenger,
olykor csak elvékonyult Hold vagy,
majd leszel végtelen csillagtenger.

Tovább...

Megszelídült bennem a lélek

Emlékszem, az alkony, mint vörös méz,
csurrant végig a fák levelén,
majd lágy selyemként terült el
a tó kisimult vizén.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom