Horváth Szabolcs

Horváth Szabolcs

Született: 1986. január 24.

Népszerűség: 24 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Szerelmes üzenet

A szerelem mesés,
Csodaszép templomában,
Oltárod előtt
Kicsiny gyertyák állnak.

Tovább...

Pár sor egy barátomnak

Mi lesz majd, ha az élet
Nem törődik már veled?
Elengedi kezed, magadra hagy,
Hátat fordít, s máris egyedül vagy!

Tovább...

Érzelmek nélkül...

Már nem is figyelem az arcodat,
Már nem is hallom a hangodat.
De még mindig vágyom csókodra,
Gyönyörű kis tulipán-ajkadra.

Tovább...

Álmaim Őre

Elpattant húron lépked előre,
Gyengéden hozzám simulva:
Formátlan testemhez ér a bőre -
A gyönge Nő, ki álmaim Őre.

Tovább...

Akkor is

ha meggörbülök létem
kiegyenesíthetetlen vonalán,
ha eltévedek lelkem
megőszült, kérlelhetetlen fonalán...

Tovább...

A szerelem, ami örök

Valószerűtlen ölelésed melegében,
Végtelen-fekete kabátom sötétjében,
Hatalmas kvarkok mélyen élő rezgésében,
Érzelmeim völgyének kéklő mélységében...

Tovább...

Csendélet

Rorschach-tesztbe rejtett csendélet,
Mely szívemig ér, s ott feléled...
Vágyakat ébreszt, ezerfélét,
Csokorba kötött mondatokat,
S hiányolt, áldott mosolyokat...

Tovább...

Triptichon

Alszik már a Rend:
álmában énekel.
Fütyül rá a Csend:
kipattan, szétreped.
Látja ezt a Kedv;
s belé mar még egyet.

Tovább...

Szörnyen elveszve

Szörnyen elveszve,
De mégis megtalálva
Nyújtod felém kezed,
Hogy ne süllyedj el a magányba.

Tovább...

Szerelmes gondolat

Szemed színe, mint tenger kékje,
Ha rám nézel, a szerelem tüze éget.
Arcod fénye, mint Nap az égen,
Ha ránézek, a szerelem felperzsel egészen.

Tovább...

A nyugalom

Belém bújt a néma csend,
A régen várt belső béke,
A nyugalom, mely fölemészt,
És mégis oly nagyon szép.

Tovább...

Hogyan?

Hogyan önthetném szavakba,
Míg el nem tűnik lelkem tartalma,
Érzéseim a világról, a mindenről,
A más-világról, a semmiről?

Tovább...

Bánat szonett

Megérett már az idő a változásra,
Ezért lelkem már nem vágy semmi másra,
Csak az egyedüllét hű örömére,
S a semmi gyűlölt, elvarázsolt mérgére.

Tovább...

Egy csendes ima

Amikor már megfoghatatlan az élet lelke,
Ő vágyálmokból szőtt hálóban vergődik,
Mint rabságba esett, árva lepke,
S nem tesz mást, csak emlékezik.

Tovább...

Ártatlanok, könnyek...

Hogy miért robbant?
Azt senki sem tudja.
Hát ezért éltek, szenvedtek és küzdöttek?...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom