Horváth Szabolcs

Horváth Szabolcs

Született: 1986. január 24.

Népszerűség: 24 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Egy szonett halottak napján

Pislákoló gyertyafényben ülök egymagam:
A távolba merengve emlékezem rátok;
A hideg szürkületben minden zaj hangtalan,
S csak egy gyásszal teli, ismerős jelre várok.

Tovább...

Remény

Lehet, hogy most szükség van reményre,
De ha nem hiszünk benne,
Úgy mit ér a kék ég, a csillagok...
...Ó mint megannyi apró gyémántok,
A Nap sugarai, melyek gyengéden kúsznak
A zöld fűben, s a nyári szellő,
Mely a levelek közt halkan elsuhan.

Tovább...

Várakozás

Várakozás. Egy szó, egy érzés, egy pillanat.
Várni rád. Egy vágy, egy álom, egy éjszaka.
Én vártam rád sokáig, talán mindig.
S te vársz-e még valakit?

Tovább...

Töprengés a szerelemről

Létezik csodaszép, mesés szerelem,
Fedezzük fel hát együtt, mit rejt a végtelen!
Az örökkévalóságig szálljunk a gyönyörök egén,
S szívünk eggyé olvad a szerelem tüzén!

Tovább...

Nem vagy más

Nem vagy más,
Csak két lábon járó rohanás.
Oly távoli a boldogság,
Kevés a végtelen zokogás.

Tovább...

Töredékek az Őhozzá írt levélből

Az utamat járom,
Messzire jutottam.
Az ég alatt hálok:
S rólad álmodtam...

Tovább...

Meghalt a lány!

Üres már a nem változó változás,
Miért nincs örök, gyászos mozdulatlanság?
Csak egy eldobott, széttört, üres pohár,
S egy régi szívbe zárt, magányos boldogság.

Tovább...

Virágszál

Napfény érinti arcod,
Tündérek vigyázzák az álmod.
Tavaszi szellő ölel édesen,
S én csak nézlek: vágyódva, szerelmesen.

Tovább...

Mélyen legbelül

Haldokló emlékek kusza szövevényében,
Learatott sorsom kihűlt rejtekében,
Ott rejtőzik elveszettnek hitt, legbelső világom,
Sötétben, irgalmatlan hidegben, mint elhervadt virágok.

Tovább...

Mind-mind

Elbújó csend bársonyos, meleg, gyötrő fénye;
Elsüllyedt álmok láthatatlan ezüst-kincse;
Megfáradt, pislákoló zöld-szemek mosolya...

Tovább...

Látni

soha nem jön már vissza,
lám örökre ott marad...
hogy megízlelje csendben,
mit tőlem nem kapott meg...

Tovább...

Elveszett kesergés

Megfeszít egy kínzó, magányos gondolat,
Mely úgy tombol bennem, mint vad vihar.
Hogy miért, azt elmondani nem lehet,
Mert félek, hogy ami volt,
Az örökre elveszett.

Tovább...

A történet vége

Szenvedő világban,
Égő országban,
Várni a pusztulást,
A végső megoldást.
Az ellentmondást...

Tovább...

11

A mindenség otthona

Az elveszett lelkek pokla:
Mint a megtalált szívek paradicsoma.
Oda járok haza:
A mindenségnek otthona.

Tovább...

11

Vásott kívánságom

Tűzben dobogó kifacsart szívem
Furcsa, lázas, ködös, elvált színem
Magzatpózba
Gombolyodva
Örök-létem kézen fogva...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom