Horváth Szabolcs

Horváth Szabolcs

Született: 1986. január 24.

Népszerűség: 24 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Kérlek...

Tiszta a kék ég, rajta sehol egy felhő,
Tiszta a kék szemed is, de rajta egy fekete kendő.
Be lett kötve, mert megtagadtad önmagad,
Nézlek, de te nem látod az arcomat.

Tovább...

Lét-szövet...

Leülök egy jéghideg, ócska székre,
Mint mikor télen baktatok egy szekérrel,
Megborzongok...
Előttem áll egy hatalmas szövőgép,
S mintha örömmel csak vele törődnék
Megtorpanok...

Tovább...

Őszből a tél

Lehajtott fejjel jött elém az ősz,
Szomorú tekintettel rám köszönt:
Harsog az irgalmatlan, dermesztő szél,
Lassan eljön újra a hideg tél...

Tovább...

Eljött elém...

Most, hogy eljött elém,
S lángolva megkér,
Erényként hordjam örökre magamban,
Mázsás súlyként cipelve, hajszolva.

Tovább...

Megállíthatatlanul

Mint valóra vált látomás,
Mint égből kapott, szent áldomás,
Mint kusza növény az idő,
Mint hullócsillag formájú kő,
Mint messzi, kavargó patak,
Az életem is úgy szalad.

Tovább...

A messzeségben...

Egy tompa, kéjes érzés bizserget,
Csontomig hatolva átölel,
Éles késként hatol a szívembe,
S a felismerés itt van közel;
Elmémre egy képet rászögel:
Életem előtti emlékeket...

Tovább...

Óda a barbárokhoz

Kietlen pusztaság lett a művészet,
Leigázták, eltaposták.
Ezért töltsük fel újra érzésekkel,
S reménykedjünk, hogy szebb lesz majd a világ!
Mert minden alkotás örök,
S ha életre kel,
Olyan, mint amikor a menny dörög.

Tovább...

Lélek-döfés

Lelkedben döfést érzel,
Kitárod karod, de mégis elvérzel.
Szíved hangosan zakatol,
A véred dühöng, tombol:
Mert feléd fordulnak az emberek,
De csak megnéznek, és elmennek.

Tovább...

Mikor a hangod hallom...

Mikor a hangod hallom: örülök
Mikor téged látlak: repülök
Repülök a szerelem egén
Szárnyak nélkül szállok feléd

Tovább...

A halhatatlan istenek

Ó, a halhatatlan istenek,
Alszanak valahol csendesen.
Bárcsak felrázhatnám őket,
Hogy visszaadják jövőnket.

Tovább...

Napsugár közt

Napsugár közt állok éberen,
Mint elveszett emlékek keservesen.
Kínok között égek minden nap,
Szívem elátkozta az ég, s megszakad.
Nincs folytatás, mindig elveszek,
Nincs ki rám talál, ki megszeret...

Tovább...

Gondolatok

Téli szél csap az arcomba,
Gondolatoknak ádáz, vad gyilkosa.
Ezernyi büszke indulat,
Lelassult, fáradt, eltévedt mozdulat.

Tovább...

Gyötrelem

Egy dohos pincében ébredtem;
Magamba szívtam a penész illatát;
A romlás förtelmét éreztem,
S elmémbe zártam a bú pillanatát.

Tovább...

Tánc

zamatos gyümölcsbe
harapó béka-száj;
hontalan lelkeket
hajszoló sötét-árny;
végzetes étkeket
majszoló buta-háj;
megdézsmált raktárát
sirató ólom-vár...

Tovább...

Felejtés

Rám telepszik, nem hagy el soha,
A búval átitatott felejtés itt van.
Az idő hideg, a hangulat komor,
De nem tudom hol és mikor.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom