Hugyecz János
Minden nőnek...
Nőnap egy évben csak egyszer jegyzett,
Bár a nőnek minden napja keményen edzett!
Kívánom, hogy a nőnek minden nap legyen csoda,
Nélkülük életünk nem volna boldog soha!
Amikor úgy érzed, már mindennek vége,
Nézz fel a gyönyörű, napsütötte égre!
Ne hidd, hogy csak neked rossz a kedved!
Minden más lesz, csak a rosszat kell feledned!
Ha érzed, hogy dobban a szíved, még élsz.
Ha érzed, hogy fáj a lelked, akkor még élsz.
Gondolatod fájó emléket idéz fel, még élsz.
Álprofil
Kicsiny városban, ahol egyszerű emberek laknak,
Látásból ismerik egymást, ha nem születtek vaknak.
Mégis vannak páran, akik képzeletben élnek,
Egyedüli emberként játszanak vagy négyet.
Múló idő
Múlik az idő, gyorsan peregnek a napok.
Elosont az idő, már nem vagyunk fiatalok.
Olyan jó lenne megint boldognak lenni,
Valakit szeretni, és karjaimba venni!
Rövidke életünk
Valami elromlott, valami tönkrement,
Ami valaha jó volt, mostanra szétesett.
Vágyak és álmok egyszer véget érnek,
Át kell adni magad majd az ébredésnek!
Miért
Miért hiszik azt az emberek,
hogy mosoly mögött bánat nem lehet?
Szerintem mindenki úgy éli az életet,
hogy mosoly mögött bánatot is rejteget!
Életünk egy előre megírt, kész regény,
Életben nem tartja más, csak a sok remény.
Remény arra, hogy egészségesek legyünk,
Remény, hogy majd boldogan élhetünk.
Valamikor, nagyon régen
Pompában és fényességben
Bolygónk és a Teremtőnk
Megalkotta földünkre a Nőt!
Nem a világ az, ami megváltoztat téged,
hiszen tőled változik meg a világ.
Vágyak.
Még kereslek, kutatlak szüntelen,
Olyan jó lenne, ha itt lennél velem.
Nem gyötörné szívemet a bánat,
Nem is adnám panaszra a számat!
Az élet forgatókönyve a kezünkben van,
A szeretet bennük őszinte és határtalan,
Önzők vagyunk? Talán nem tudunk szeretni?
Azt sem engedjük, hogy más tudjon szeretni!
Hosszú téli napok
Tél van, véget nem érő, hosszú nappalok.
Ülök az ablaknál csendben, kifelé bámulok.
Nem is olyan régen még hó hullott az égből,
Onnan a magasból, a felhők rejtekéből.
Vágyálom
Szeress addig, amíg teheted,
Ne éld le magányban az életed!
Mindenkinek hiányzik az ölelés.
Életünk pedig oly rövid és nehéz.