Hugyecz János
Karácsonyi készületek
Sokan ismerik az adventi jeleket,
De nem ismerik, mi benne az üzenet,
Nem tudják, a gyertyáknak mi a jelentése,
Hit, remény, öröm és szeretet a négy gyertya fénye!
Eljött az a nap, amit Karácsonynak hívnak,
Most szeretni kell, bár kellene minden nap,
Van, aki a szeretetre csak ilyenkor éhes.
Az Ő élete nem is lehet olyan nagyon fényes!
Én még álmodom, hogy lehet még szép jövőm,
Nem veheti ezt el tőlem a teremtőm!
Hiszem, hogy a boldogság engem is elér,
Szeretet kell, ami minden kinccsel felér!
Elkorhadt ágak, már elsárgult levél,
Őszi hónap van még, de lassan itt a tél.
Egyedül
Tudod, milyen fájdalmasan rossz egyedül?
Nem szól hozzád senki, csak a tücsök hegedül.
Hallgatod még azt is egy darabig a csendben,
Szeretnél már emberi szót hallani füledben.
Reményem, kérlek, el ne hagyj soha
Tudom, nem vagy hozzám oly mostoha,
Ki elveszti szívében a hitét újra és újra
Őt nincs, aki terelje a szép és boldog útra.
Évszakok
Bejöttek az őszi, borongós napok,
Fák ledobják magukról a zöld ruházatot.
Mar csodás, tarka színben pompáznak,
Átadják magukat egy rövid elmúlásnak!
Szeretnéd élni az életed, de nem tudod, hogyan,
Hogy tudnál élni boldogan s gondtalan?
Erre a legnehezebb megoldást találni,
Ha nem vigyázol, az élet be fog darálni.
Tökkel jöttem világra én,
ezért vagyok tökös legény.
Kertemben is sok tök terem,
a tökmagom odavetem.
Nem is oly régen jött világra egy angyal,
Nem ám csendben, hanem sikító hanggal,
Mára már mosolyból áll minden éber perce,
Ádám lesz a neve, nem pediglen Bence!
Amikor eszedbe jutnak a régi barátok,
Amikor letépsz egy tavaszi virágot.
Tudd, hogy van, aki mindig ott van veled,
Egy igaz barát, aki mindig segít neked.
Örülj minden percnek, órának és napnak,
Fejed fölött a hullámok néha összecsapnak.
Ne aggódj, nem mindig, csak elvétve néha,
De olyan ez, mint egy vissza-visszatérő tréfa!
Várom, mikor jön el az este,
Körülölel az éj sötét teste.
Átkarolom, s behunyom szemem,
De nem tudom, miért fáj a szívem?
Vártalak perceken és hosszú órákon át,
De napok teltek el, és csak suhantak tovább.
Lassan egy éve, ami még reményt hozott,
Élet az tovaszáll, és a remény egyre fogyott!
Jó lenne egyszer mindent elfeledni,
Bántót és rosszat örökre temetni.
Nem kellene, csak egymást szeretni,
A múltban élt bánatot örökre feledni!