Huklivszki Katalin
Olyan vagy, mint tejben az egy csepp kávé,
Olyan vagy, mint fehér falon egy fekete folt...
Különös érzés fog el, ha veled vagyok
Rád nézek és boldog vagyok.
Te vagy a Nap én a Hold
Egymás ellentéte de mégis kiegészítője
Ha te nem vagy én se érek semmit...
Hogy őszinte legyek, próbállak felejteni,
S új életet kezdeni,
De nem megy,
Hisz mindenről csak te jutsz az eszembe...
Szeretlek téged...
S szeretni is foglak, míg a szívem dobban,
Nekem nem kell rajtad kívül senki más.
A világon nincs nagyobb kincs,
Mint egy ember, kit ismersz nagyon rég.
E csodás, téli estén
Nincsen jobb, mint azokkal lenni, akiket a világon mindennél jobban szeretsz,
S ilyenkor nekem sem kell semmi más...
Nincs már semmi másom ezen a nagy világon, csak egye darab igaz barátom.
Ki ott van velem a legnagyobb bajban,
S nem hagyja, hogy bárki is bántson,
Ő az én igaz szívem és lelkem...
Nem számít más, csak hogy együtt legyünk,
Nem számít, mikor és hol töltjük,
Csak szeretetben és békességben tegyük,
Nem számít, hány ajándék lesz a fa alatt...
Szép dolog a szerelem, ha viszontszeretnek.
S ha úgy, mint még soha senki, akkor felejthetetlen érzést okoz az emberben.
Kórház
Fehér épületben fehér falak, melyek nem súgnak mást, csak rosszat.
Fehér szobában fehér asztal, min ott a sok hatóanyag.
Ha választanom kellene az életem és közted, az életemet választanám,
S te elmennél, otthagynál végig se hallgatván,
Pedig nem is tudná, Hogy nekem te vagy az életem...
Egy jó anya veled van a bajban,
S küzd érted akármilyen harcban,
Nem kell se szépnek, se okosnak lenned,
Neki mindig tökéletes leszel,
S nem kér cserébe semmit...
Te voltál az egyetlen ember, aki tudta,
Hogy elkövettem már ezer meg egy hibát,
De mégis hittél bennem,
És sose hagytál cserben.
Veled az élet szebb és jobb
Ha nem vagy itt szívem üres és halk
Nem hallani mást csak csöndes hang szavát
Anya gyere már
S a te szíved hangosan kiált...