Humai Zsolt
Ha kérdeznék, nő?
Mi jutna eszembe?
Gondolatban kicsoda,
Jönne velem szembe?
Mily szép az élet,
Nem tudják sokan.
De élnek többen is,
Békésen, boldogan.
Drága gyermekem,
Hallgass szavamra ide!
Hogy életed tartalmas legyen,
Ne mint hulló hópihe.
Adom e képet,
Szívből, sok szeretettel.
Remélem vágyad,
Valóra vágyik egyszer.
Soha ne mondd,
Hogy soha!
Céljaid ne add fel,
Ne légy ily ostoba!
Miért jó a rossz,
Miért rossz a jó?
Nehéz a kérdés,
De válasz adható.
Miért nem jössz már?
Hisz oly régóta várlak.
Sürget az idő,
S felperzselnek a vágyak.
Szívem a szádon,
Szád a szívemen.
Mi aztán tudjuk,
Mi a szerelem.
Megtérésem után,
Valósággá lettél,
Hisz eddig becsaptál,
Az életed rejtély.
Szenvedélyes voltam,
Életemben mindig.
Úgy hiszem ez az, mi
A kocsmába elvitt.
Szeretlek én Téged,
Szeretem a hajad.
Mert úgy omlik alá,
Mint a hűs zuhatag.