Hurda Martin
De szép is az élet, mikor
Az egek is kékek, midőn
Szebb idején a tavasznak
Elhisszük a ravasznak,
Hogy a rózsa-tánc örök,
S a fecskemadárkörök
Itt raknak lakot, nagyot,
S nem hagynak csapot, papot...
Én csak egy kitermelt anyag vagyok
Én csak egy kitermelt anyag vagyok,
Húszéves múltam, és becsapott
Az állam ügyesen, ahogy tudott.
Ezért is vagyok ilyen unott.
Mit nekem Te közhelyektől
Bűzölgő slam-tömeg...
Poétát űztök magatokból,
De nem kelletek senkinek.
Megálmodtam a napot,
Az égen a csillagot,
Ami felvillant fényesen,
Mikor elillant életem.
...Mint a sivatagi érintetlen buckák,
Várva, hogy hanyag módon
Lépésről lépésre finoman megbontsák.