Ifjú László
Isten lehelete fújja
át a jövő végtelen
elágazó útjain az
idő porszemét...
Miáááúúú! Miiiiiáááááúúúúúú!
Csillagos éjszaka nyivákol egy macska.
Hogy dúrmol(l) a cirmos "trubadúr" -
(S a csend, mint gombolyag szétbomol.)
- egy cicamicát ostromol.
Van nekem egy kincsem,
ajándékba kaptam, féltve őrizgetem!
Máshol ilyen nincsen...
Van rajta menny és pokol, szeretet és gyűlölet...
Van, aki bizony sokszor a férfiak fejére nő: a Nő.
De a férfi fején a Nő: korona.
Ha felnézel az égre,
tudd, "Valaki" bizony
lehozta a csillagokat.
Kezedben foghatod,
s még most is ragyog!
Mikor a könnyed
a szemedtől a szádhoz ér,
megízleled a tenger sóját.
Szivacsos agyamba eljutott az üzenet:
kocsmába invitál torkomban a szárazság.
Bent várt már rám a spiccegylet,
az Illuminált titkos társaság...
Még mielőtt
a világ elkezdődött,
ismertük egymást.
A SEMMI sem választott
el egymástól: EGYben
LÉTeztünk - s aztán
egységből születtünk
le a kétségbe...
Engedd meg nekem
szemedben keresve
egyetlenegy percre:
benned elveszve
lelked felfedezzem.
Egy pillanatban elkapott tekintetben,
egy pillanatban érzett illatban,
egy pillanatban kimondott szóban...