Jáger Attila
Reggeli önismeret
Árnyékember vagy csupán,
Anyádék máshogy rajzolták az utad tovább...
Veszélyes pillanat
Rezgőmozgó, kicsi pillangó
Gondolattal és szelíd akarattal
Repül el a ködbe, onnét a fába, onnan meg az ágyba.
Bemutatás vagy múltbéli összefoglalás. Egy átlagos évtized
Mikor kérdezed, milyen vagyok,
azt szavakkal leírni nagyon nehezen tudom.
Néha őrült kedves vagy épp inkább...
Az igazi ajándék te vagy nekem,
Bár néha már remeg a kezem.
Ilyen ajándékot kapjon mindenki,
Kinek szemében ott van a mindenség.
Mennyi kérdés önmagamban
Mennyi tévedés,
Mennyi rosszul megfogalmazott üzenet,
Mennyi kérdés, mit rosszul tettem fel neked.
Mennyi idő, mit helyetted önmagamat fényeztem szemedben
Amikor találkoztunk, a földön voltam,
Onnét álltam fel, mint másnapos a kocsmapultnál.
Kértem még egy kört, nem tudtam, most mi lesz?!...
A menedék
A tihanyi réten hullik az eső,
Levendulába burkolózik az ég és a mező.
A templomnál várnak a régi kor hívei,
Nagyságos királyok megkopott hangját viszi a szél.
Időtálló mesében koptat az utcakő,
Cipőtalpat, éveket és hozzátartozó rémképeket.
Tikkadó napsütésben látom igazán a szemed,
elakadt szavaim és kiszáradt ajkaim mutatják meg nekem,
milyen az elmúlt idő, amit veled tölthettem.