Jánosi Nóra
Ülj le. Lélegezz. Gondolkodj. Szeresd már magad. Kattog az óra. Jön az eső?
Üres a fejem. Nem jóleső.
Mit tanuljak, ha a gondolkodást nem lehet oktatni, de minden mást igen?
Elveszett a fülbevalóm fele. Ez bezzeg nem hagy hidegen.
...Ahol a rágalommal mindig minden többet bír,
Ahol a szénceruza színe rózsaszín, nem szürke,
S ahol az élet nem robotgyár, ugyan nem is fürge.
Amit nem látsz,
Amikor magad vagy,
Hogy még akkor is van, ki szeret
Legjobb pillanatodban, és azóta nevet
A sorsotokon és a bágyadt humorodon veled.
Hogy ő az az ember, aki barát - hiszen soha el nem hagy.
Itt ülök asztalom fölött magam,
Kint a szél fú, oly hangos - nem hallja szavam.
Színes szederfán madár ücsörög,
Szúrós szívem szegletén kék színű rög.
Amikor elveszted magad
amikor rátalálsz önmagadra
egy cseppnyi valóságban
az jó -
széles e világban
elringató
A holdvilág tudja csak, hogy mit érzünk,
én meg a dopamináradat
az agyamban,
az ágyamban,
ketten megérkezünk.
A remény köszön még belőled,
A remény: az, mi elragadt téged is, meg engemet.
Megyek, szinte hogy eldőlök.
Megyek, és nem látom már a szép eget.
Száz csók, ezer képzés, tízezer pillangó reszket.
Száz szó, ezer kérés: tízezer imágó repked.
Tudtok-e valamit, melyet mi itt, talajon nem?
Olyan jókat...
Melyeket bár megértene az összes földi nem!
18
Sokan azt mondják, az élet egy álom.
De én nagyon is valósnak találom.
Erdélyben
Ej, ott! Ott lehet ám lenni, élni. Kell is nagyon.
Kell is hát,
Mert nagy súlyú léte: az igaz lélek lakozik odaát.
Az első szerelem
Veled lennék
Életemben,
Kényem kedvem
Szerint emlék.