Jánoska Mátyás

Jánoska Mátyás

Született: 1996. augusztus 20.

Népszerűség: 281 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Hej, ez élet, ez élet...

Kínlódásom egyben az örömöm,
Mikor verejtékem gyümölcsözik.
Pacsit is veszek, ahogyan pofont,
Az élet testvérként ölelkezik.

Tovább...

Gyermekek vétkei

még a nagy tölgyfa gyermekágai is roskadnak,
mikor könnycsepptestű eső szaggatja létüket,
zsibongó gyermekhangok oly megtörten szólalnak
lentről falumból, hogy az Ég is hallja vétküket...

Tovább...

Lelked legyen rajta!

Forró ülepem lágy karjaidba hajtván
A falum szülte bús borospincék felett
Olvadott szét hamuvá; s így gúnnyá lettem,
Nem ültettem s nem öntözhettem így fáim.
Rögös csókod a porral mégis így szebb lett.

Tovább...

(K)örök érzésében

Éhen veszem királyom földjén,
Magvam megszakad a határban.
Tövis virít pázsitom zöldjén
S Isten kurjant, kacag magában.

Tovább...

Álom s madarak

Lelkem sivár burkában
Hamvad, hamvad a madár.
Szög viszi a szerelmem
Fára, s csókol a magány.

Tovább...

Légy te a rózsa!

áss egy marék földet házadnál,
tedd két kezedbe a darabot,
vedd szemügyre, s mint egy rózsaszál,
virulj és áldjad meg e napot!

Tovább...

A tél gyönyörűsége

A tél lábnyomát hagyja minden estén
Öreggé lett, meggyötört hársfámnál.
Púderes bajsza kacag s engem lesvén
Imádkozik a tölgyfaágyamnál.

Tovább...

A leányka

Tündérköpenyt viselt minden éjszaka,
S ha eső áztatta meg e gyolcsselymet,
Ríva futott haza ez a leányka
Erdőmbe, s kiitta a boros kelyhet.

Tovább...

Az este eljött...

Tarka szürkébe öltözött este,
Hágott a narancségbolt helyébe,
S ködpamacsnak nedűs, édes teste
Libbent lent alvó fáknak elébe.

Tovább...

Múlt időknek és maiaknak Holdja

Fogait szívta derék bátyám, a Hold
A régmúlt, letűnt, mesés estéimen.
Keblét cifráztatta meg szemeimen
S neki ásítottam emlékeimen.

Tovább...

Villámként

Piktorként viselkedett a villám,
Ezüst szemeit rám villantotta.
S feszes lábait görcsbe rántotta
Isten míves keze, ó, s egy hullám
Vágott torz arcába, ősz hajába.

Tovább...

A Hold alatt

Fehér szemedben bicsaklik a Hold,
Tündérköpenye száz s száz darabban.

Tovább...

Estém

Hamutálba bujdosó est,
Fáradt arcok belé esnek.
Távolban böfögnek hegyek,
S a dér a testükön szunnyad.
Valaki impressziót fest.

Tovább...

Az öreg hegy

Felhők alatt aludt az öreg hegy,
Millió vágás esett meg rajta.
A titkos, halovány, isteni kegy
Adta napfény csókon rajtakapta.

Tovább...

Ültessetek!

Zsibong lelkem karéján a Hold,
Kint a tölgyeim már pihennek...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom