Járó Attila Gábor

Született: 1967. december 23.

Népszerűség: 27 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Álompár

Te légy a hajnal, ha álmom véget ér,
a tündöklő napsugár, mely utamon elkísér,
egy lágy fuvallat, oly hűsítően szép,
a tiszta vizű tó, melyben arcod látom én.

Tovább...

Fagytündér

November végén már fagyot szül az éj,
deres fehérséggel takarja be mezőknek zöldjét.
Gyenge virágszálak pihennek csendben,
megfagyott álmaikat nincs, ki befejezze.

Tovább...

Hol vagy November?

November! Te köpönyegforgató, kétszínű gazember,
hol simogatón nézel ránk tavaszt idéző mosollyal,
hol havat és fagyot szórsz ránk ezernyi marokkal.

Tovább...

Álom-szerelem

Lassan ébred a csend egy nyári alkonyon,
az est lassan úrrá lesz a zajos nappalon.
S mikor leteríti kék abroszát az égi asztalon,
a csillagok fénye mindent beragyog.

Tovább...

Emlékek I.

Kicsi voltam még, nem ismerhettelek,
lombkoronáddal védted apró testemet.
Az évek teltek, már nagyobb lettem,
az alsó ágaidra már felülhettem.

Tovább...

November 1

Sokezer gyertya lángja lobban fel ma országszerte,
családok gyűlnek össze emlékezni a temetőkben.
Állunk majd ott a néma csendben, s fogjuk egymás kezét,
s magunkban felidézzük, ami ma már egy szép emlék.

Tovább...

Még álmodok

Tudod, én még álmodok, mikor hozzád érek,
egy kis házról egy kék tó közelében, hol...

Tovább...

Napsirató

Napsirató, szürke felhők a fejem fölött,
talpam alatt, mi a nyárból megmaradt,
hűvös szél járja be a várost,
a szemeimből könny fakad.

Tovább...

88. Születésnapodra

Hajnalban, mikor még az éj is álmát bontja,
virágot kerestem születésnapodra.
Álmomban egy rózsát láttam,
színe vörös, mint hajnalban az ég,
mikor a nap útra kél.

Tovább...

Nem búcsúztál...

Nem búcsúztál senkitől, mikor jöttek érted,
nem fogta senki a két kezed, nem vigasztalt téged.

Tovább...

Szeptemberben

Szeptemberben már hűvösek a reggelek,
A harmattól könnyes rét lassan ébredez.
Zöld ruháján még virágok nyílnak csendesen,
A felkelő nap melegétől elégedetten felnevet.

Tovább...

Hullanak a levelek...

Hullanak már a levelek a vén körtefáról,
ej, be sok körtét adtál nekünk ezen a nyáron.

Tovább...

Öröklét

Szomorú szenvedése szárba szökött...

Tovább...

Az utolsó sóhajtás

Egy utolsó sóhajtás, és nincs tovább,
az élet nélkületek megy tovább.
Nem sírunk, de könnyezünk belül,
hisz oly sok éven át itt voltatok velünk.

Tovább...

Ha a testem...

Ha a testem...
Ha a testem lenne a föld,
benne a szívem egy rózsatő,
belőle milliónyi hajtás törne elő.
Minden szárán ezernyi virág
mosolyogva bontaná illatát,
fáradt, vágyakkal teli sóhaját.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom