Járó Attila Gábor

Született: 1967. december 23.

Népszerűség: 31 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

88. Születésnapodra

Hajnalban, mikor még az éj is álmát bontja,
virágot kerestem születésnapodra.
Álmomban egy rózsát láttam,
színe vörös, mint hajnalban az ég,
mikor a nap útra kél.

Tovább...

Nem búcsúztál...

Nem búcsúztál senkitől, mikor jöttek érted,
nem fogta senki a két kezed, nem vigasztalt téged.

Tovább...

Szeptemberben

Szeptemberben már hűvösek a reggelek,
A harmattól könnyes rét lassan ébredez.
Zöld ruháján még virágok nyílnak csendesen,
A felkelő nap melegétől elégedetten felnevet.

Tovább...

Hullanak a levelek...

Hullanak már a levelek a vén körtefáról,
ej, be sok körtét adtál nekünk ezen a nyáron.

Tovább...

Öröklét

Szomorú szenvedése szárba szökött...

Tovább...

Az utolsó sóhajtás

Egy utolsó sóhajtás, és nincs tovább,
az élet nélkületek megy tovább.
Nem sírunk, de könnyezünk belül,
hisz oly sok éven át itt voltatok velünk.

Tovább...

Ha a testem...

Ha a testem...
Ha a testem lenne a föld,
benne a szívem egy rózsatő,
belőle milliónyi hajtás törne elő.
Minden szárán ezernyi virág
mosolyogva bontaná illatát,
fáradt, vágyakkal teli sóhaját.

Tovább...

Egy augusztusi levél

Lassan búcsút int a nyár, bár még zöldell a határ,
a virágok illatától mézédes mezők illata száll.
S a nap az égre kacagva, forrón csókot lehel,
de szívemben a hűvös ősz már bimbót nevel.

Tovább...

Viharvándor

Megjött végre a nyár, a zajos égi madár,
magamba szívom a rét ezernyi illatát,
s nézem, ahogy a nap, mint büszke gazda,
elégedetten emelkedik egyre magasabbra.

Tovább...

Búcsú tőled II.

Eljött hát az idő, elmegyünk, ég veled,
Még a felkelő nap is néked integet.
A felhők is mind gyászruhába öltöztek,
Mennydörögve hullajtják könnyüket éretted.

Tovább...

Hajnalok szárnyán (A titok)

A titok

Hajnalok szárnyán ha útra kelek,
virágfelhőbe bújva megyek,
magammal viszem az illatod,
és egy titkot, amit csak én tudok.

Tovább...

Az utazó

Nézem a távolt, rohan velem a táj,
csak a felhők nem mozdulnak, kérdőn néznek rám.
Zöld, barna, zöld, barna, zöld, barna, zöld,
csattogják monoton a kerekek, s én lassan az álom magányába süllyedek.

Tovább...

Aludj csak...

Lassan ébred a hajnal, vörös az ég alja,
az éjszaka viaszruhája lassan olvad rajta.

Tovább...

Búcsú tőled I.

Eljött hát egy új nap, valami újnak a kezdete,
miért csal mégis egy gondolat könnyeket szemünkbe?

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom