Jegyinák Csaba
Most már gyere velem!
Most már pörögj velem!
Tépjük szét a félelem határait!
Minden ember kezet fogjon végre
Vad düh tépdesi vérző lelkemet,
Porrá zúzott fehér galamb eszményemet,
Ordításomban békéért könnyezem,
Álmatlanul fetrengve verejtékezem.
Emberistenként megélni az éveket
Lelkedre vagyok éhes újra és újra,
Mert zúg lelkemben a zajébredés,
Ahogy lelkedben is zajlott és zajlik
E tépő karmafeszülés.
Csak nevess!
Csak nevess azokon,
Kik beoltatták magukat!
Mert fontos volt számukra,
Hogy védjék anyjukat, apjukat,
Gyermekvérüket.
Megszülettél,
Gyermek lettél,
Még nem tudtad, hogy mi vár Rád
Odakint.
Isten haragszik, jelenleg nagyon haragszik,
Pedig Ő ritkán szokott ilyet tenni,
Akkor teszi, mikor már neki is elege van,
És ont özönvizet.
Mikulás, Mikulás,
Piros ruhában száguldozó,
Örök barátunk,
Példamutató jótevőnk,
Karácsonyváró lelki társunk,
Köszönjük, hogy vagy nekünk!
Hitevesztett világ, de fáj, nagyon-nagyon fáj!!!
Mikor hitevesztett lett e világ,
Akkor gyere ide hozzám,
Istenem!
Csak mentünk, mentünk és barangoltunk egymást átölelve,
Legtöbbször felfelé, néha lefelé utat keresve,
Másnak teljesítménytúra e táv,
Nekünk boldogság, tömény élmény
A kéz a kézben haladás
Egymással,
Együtt,
Egységben érezve a szerelmet...
Tudom!
Plágiumszagú a kérdés,
Mert Szörényi testvér már replikált erről.
Ismét eltelt egy év,
Egy fránya év,
De jobb, ha mindez nem érdekel.
Mikor kitiltanak egy közösségből
Nem tudom, mi rosszat tettem!
Nem tudom!
Nem érzékelem!
Nem értem!
Nem fogom fel!
Hisz Veletek voltam.
Barátságot lelni
Félig szerelem,
Barátságot lelni
Jó esetben örök életre szól,
Barátságot lelni
Beterít, mint egy végtelen, organikus egyesülés.