Jekő György
Minden találkozásunk ünnep
Ezen a tündéri, szép tanyán,
Festői a környezet, üde,
Friss a levegő,
Virágok, örökzöldek, s minden oly humán.
"Az akaraterő megteremti az utat"
Múló tavaszaimnak akadnak
Még számomra fényes napjai,
Felejthetetlen, boldog érzés,
Mikor átölelnek
Ünnepelt unokáim kitárt karjai.
Egy örökifjú asszony köszöntése
Örökifjú asszonyt köszöntök,
Kiben él a lelkesedés lángja,
Tudom, Őt sem kímélik a lét
Zord kalandjai,
Mégis töretlen lenyűgöző bája.
Amikor elmúlnak az évek,
S a test végletekig kopik,
Szánalmat keltő a küzdelem
A földi létért,
Életösztönünk mégis hadakozik.
Szatirikus vallomás
Ki gondolta volna egykoron,
Napjainkra ennyi lesz a "költő,"
Születnek a vélt halhatatlan
Versek és a sok-sok köszöntő.
Ismeretlen, rejtélyes erők
Befolyásolják életünket,
Nem tudni, ki kerül a földi
Pokolba, s ki üdvözülhet.
Ahogyan telik rajtunk az idő,
Egyre törékenyebbek leszünk,
Elegendő egy röpke pillanat,
S bármi megtörténhet velünk.
Ma sem érte el az óra kezdetét,
S tudja, ezért ismét tenyeres jár,
Érzi, néha igaztalan az élet,
Lehajtott fejjel a büntetésre vár.
Szerencsére most enyhébb a tél,
De vannak nagyon hideg napok,
Még belegondolni is rémes,
Megfagyhatnak a hajléktalanok.
Mostanában mintha lassabban
Telnének egyhangú napjaim,
De nem zavar, így több időm jut
Elmélkedni az élet dolgain.
Az örök vadászmezőkre távozott
A bohém életművészet hérosza,
Egykor volt legendás, vagány diákom,
A sziki halászléfőzés bajnoka.
Mindenkiben ott lappang a vágy
Megtudni, mi ad boldogságot,
Amitől feltöltődhet az ember.
S szépnek látja a világot.
Szilveszter maga a titokzatosság,
Az elmúlás és kezdet szimbóluma,
Bizonytalan, hogy mit hoz a jövő...
Gyakran eszembe jut az édes,
Feledhetetlen pillanat,
Mikor gyengéden átöleltelek
A siófoki fák alatt.