Jekő György
A kor önmagában még nem érdem,
Tartja a bölcselet,
Van, ki boldogtalanul, s van, ki
Boldogan éli meg.
Béni barátom társának, Franciskának születésnapjára
Mikor két magányos szív egymásra talál,
A tollforgató barát verssel reagál,
Hiszen oly felemelő lelki állapot
Derűt, boldogságot látni, s nem bánatot.
"Hercegem" 70. születésnapjára
Te jó Isten! "Hercegem" immár hetvenéves!
Úgy emlékszem, ez a kor tán` még nem oly rémes,
De a fogást rajta is keresi az idő,
No meg történeteiben ritkább lett a nő!
Van még néhány feladatom
Ezen a világon,
Bár legjavát elvégeztem,
Többre alig vágyom,
De a fényt, amely vezetett,
Át szeretném adni,
S látni a hét unokámat
Boldogan kacagni.
Gyönyörködöm a hét szép unokámban
hol személyesen, hol küldött képeken,
örömteli számomra látni s tudni,
gyermeki boldogságuk mily végtelen.
Útra kelt a család kis és nagy gólyája,
Kezdődik életük önálló próbája,
Egyik északnak ment, a másik meg délnek,
Aggódó nagyszülők izgulnak és félnek.
Nem a tanulás az, mi aggasztja őket,
Honvágytól féltik a drága csemetéket.
Kálváriámnak, jól tudom,
Messze még a vége,
Mégis, mégis köszönettel
Tekintek az égre,
Amiért több, mint húsz éve
Téged mellém adott,
Ki tehette volna? Csak ki
Jövőmről tudhatott!
Nyár van! Ülök az öreg diófa alatt,
a tenyérnyi birtokon minden üde-zöld,
szépek a fák, a szőlő bő termést ígér,
s ámulok, mily hálás tud lenni a föld.
Gyermekkorom kedvenc helyén...
Gyermekkorom kedvenc helyén barangolok,
hol alig változott a Holt-Tisza meder,
szép és vadregényes volt akkor is e táj,
veszélyes lápok, nád, vadvirág több ezer.
Bölcsebb lettem mostanában,
Elfogadom helyzetem,
Belső békém őrzéséhez,
Érzem, segít a hitem.
Köszönetemet szóban mondanám,
De könnyek nélkül írásban sem tudom.
Mit értem tettél nehéz napjaimban,
Elfeledni, míg élek, nem fogom.
Jenő barátunk névnapjára
Szárnyaszegettnek, borúsnak
érzem csapatunkat,
néhány hete temettük el
jeles barátunkat.
Istenhitemről már számot adtam,
s vallom, minden általa létezik,
Bízom, sorsunkat is vezéreli,
bár még hívő is van, ki kétkedik.
Éjszakénként sokáig kerül az álom,
Üvölt a csönd, s nyugalmam nem találom,
Kalandozom a múltban és a mában,
Álmodni vágyom, és hinni a csodákban.
Az idő teltével, bár volt sok kísértés,
Megszilárdult hitem,
Energiákat kaptam nehéz napokra,
Boldog volt életem.