Jeney Terézia
A kis Virág rég szárba szökkent.
Most megtermette Bimbaját.
Nevelgeti lángoló szívvel,
Hallva táruló, szép szavát.
Az első gyertya hirdeti nekem:
A benne sugárzó élő hitem!
Stark Anna barátnőm betegsége idején!
Még nem búcsúzom,
bár fájásaid
nekem is fájnak!
Akkor csodásan tiszta volt az ég!
A csillagok játszottak az éjszakában!
Ragyogásukkal jelezték, hogy
új csillag van születőben!
89. évemben
Sokfelé utaztam, sok országot láttam.
Szépségükről őrzöm a képeket,
Megvédve az emlékezéseket.
A hazaérkezést mindig nagyon vártam!
Az október az én hónapom,
mert benne van a név-
és születésnapom.
Az október az ősz közepe,
így én az őszbe
születtem bele.
Fehér bot a vakok jele,
Künn az utcán járnak vele.
Én is láttam, amint éppen
Vak állt meg a járdaszélen.
Haikuszirmok
Csend
Amikor csend van,
Az éj nyugalmat hoz rám:
Égre száll imám!
Úgy keringnek köröttem
a gáttalan, rohanó szavak,
melyek kérdések, válaszok,
s én vergődöm a súlyuk alatt.
Én már tudom, hogy nem fogok
nyár hevében elhullani,
mint őszi gyümölcs férgese.
Már kezdek megtisztulni az őszben!
...Vízbe merülve a teljes lebegést.
Így jöttem, s most itt állok.
Figyelem az archimedesi törvényt,
mely szerint saját súlyomnyi
vizet préselek felfelé,
míg egyenletesen szétfolyva
emeli a medence vízszintjét.