Jeney Terézia
Ott ül a stégen a Jóska,
Lesi, hogy kapjon a harcsa.
Jelzője jelzi majd,
Biznisz lesz ez hamar!
Örül már előre Jóska!
Gyönyörű Hazát alkottak őseink:
Erdők nyújtanak édes pihenést,
Alföldjeink gabonatermelést.
Mindezt köszönjük, kedves elődeink!
Szívembe mélyült szép szavad,
Hallgatnám sokszor hangodat.
Rejtélyét meg nem oldhatom,
Titokzatosnak gondolom.
Nehezen vártam a napok múlását.
Hol fényesen ragyogott rám a nap,
Vagy zivatar jött, mely mindent felkap.
Éreztem Nap keltét és borulását.
A centrumot körülvevő széles sávot
Zsúfolásig töltik meg emberi alakzatok.
- Ez a tér a periféria: a sikertelenek,
A kivetettek, a kirekesztettek helye.
Nézd, milyen szép, ha zöldell a határ,
Fák tetején rak fészket a madár.
Benne rakja le kis tojásait,
Ott neveli fel szép fiókáit.
Úgy indultam, mint rejtett sóvárgás,
mely hirtelen magasba szökken,
s onnan száll le hozzánk az áldás!
A jó akartam lenni:
mindenhol, mindenben.
Vihar dúl fenn a légben!
Széthullunk mind a szélben!
Futnánk egy csendes úton,
De töprengünk a múlton!
Nagy, elismert költőinket
megidézni szabad,
de csábítani szavaktól
soha ne hagyd magad!
Hallgasd, amint ott fenn a fán
egy madár énekel.
Ha jól figyelsz, egy újabb hang
csengően ráfelel!
Három dédunokánkkal
Kocsival gyorsan elérünk
A budai Hűvösvölgybe,
Honnan a gyermekvasúttal
Jutunk a Széchenyi-hegyre!
Lassan megszűnnek
a magányos perceim!
A cselekvés az időt pergeti!
S ez nagyon jó! - Nagyon jó!