John Bordas
Hogyan feledhetném földi szépségét,
Aranyban fürdetett feltűzdelt haját...
Uram, sorsom immár kezedbe adtam,
Már régen veled vagyok gondolatban.
Földi vágyam nincs, szolgálni akarlak,
Nem vagyok szele több földi viharnak.
Mily` sötét félelmet hordoz a lélek,
Ha a szem már csak árnyékot villant.
Félelem karmában telt ezredévek
Lélek falára graffitit firkant.
Tizenkilenc angyal szállt fel az égbe,
Ezrek fájdalmától sötét délután -
A gonosz megfejthetetlen rébuszán
Töpreng és jajgat Amerika népe.
Szemed íriszében csillagok égtek,
Sarlónyi holdként mosolyod megvillant.
Szunnyadó nap a hajadon megcsillant,
Aurád festette lilának s kéknek.
"Ahogy fent, úgy lent" - így mondta a Mester,
Békétlenség és mennyei háború,
Nyaktiló a vég s nem babérkoszorú;
E háborúban áldozat az ember.
Nem vittem sokra eme földi létben,
Hatlovas hintó nem ringat az úton.
Nem lett huszonegyem, megálltam húszon -
S nem hittem, jutalmam nyerem az égben.
Ha magát adta, világot kaptál,
Csillagoktól, naptól fényes világot.
Ha nő szeret, téged nem foghat átok;
Az Élet Almájába haraptál.
Anyácskám álmaival ment aludni,
éjjel csak aludt, Ő nappal álmodott.
Valahogy ki kell ebből az átkozott,
lesújtó szegénységből szabadulni.
Lelkedben keserű fájdalommal
Tövissel kövezett Kálvárián
Vonszolod kereszted s szánalommal
Nézed kik ütnek az emberfián
Akinek ez hát a végső útja
Halált hozó Via Dolorosa
Csecsemőként már halálra keresték,
Tudta, hogy végül kezetekre adják.
Hogy végtelen az emberi gonoszság,
S hogy lelkünk ára lesz majd a keresztség.
Nézem a világot s a könnyem szakad,
menekülésben asszonyokat látok.
Tizedelik őket repeszgránátok,
minden téglához ártatlan vér tapad.
szakrális geometria
Csillagokat szór a fekete égbolt,
Gömbörület csalja el a végtelent.
Pár órája égbolt csillogó kék volt,
Színekkel festette meg az éktelent.
Könyvem ha volt az éhezés sem bántott,
Ha mindkettő, az élet szépnek látszott.
Zsíros kenyér és verses kötet mellett
E kisfiúnak sokkal több nem kellett.
Haláltól, ha félsz, már félig halott vagy,
Értékes az élet, azért mert véges.
A sors csak válaszol, sohasem kérdez,
Öröklét nem részed; megfordul s otthagy.