John Bordas
A Húsvét értelme
Uram, mily` kevesen követnek téged,
Gyertyagyújtás lett megvezetésed.
Sokan "imádnak", ámbár sosem kérted;
Imádat könnyű - nehéz követésed.
Álomittas szemű, szikrázó hajnal
Kábultan ébred a liget fái közt.
Napfényből szitált virágporözönt
Terít a mezőre madárzsivajjal.
a lélek evolúciója
Azt hiszed, a szikla halott,
mert nem kószál a réteken,
pedig fontos munkát kapott
- első láncszem az életen -
A nőiség dicsérete
A világ tengette létét
évezredek hosszú során,
pátriárkák őrültségét
hirdette Biblia s Korán.
Mára már megfakult, amiben hittem,
Magamra maradtam kétségek között.
Lelkem bujdosott, mint bűnös üldözött,
Árván, mint akit megtagadott Isten.
Kenyérsütésre adtam a fejem,
a kovász az, ami erre sarkallt.
És amíg a kovászom érlelem...
Milyen lett volna létünk egymás nélkül? -
Fény nélküli üres, tetszhalott világ.
Lett volna helyettem más, aki imád,
S karjába bújtál volna menedékül.
A szél fest felhőkből képet az égre,
Színeket mázol a kék palettára.
Szikrázó dérlepel simul a fákra,
Napsugárral festi csodásra, szépre.
...rabszolga lenni, vagy halni szabadon.
Ha szívedben küzd kétely és megértés
- medvelánc súlya már csörög nyakadon -
Emberi létezés titkait mélyen
temeti el a tizenkét sodrott szál,
bár ma még nem értjük súlyát egészen,
egy közülük, tudd, Istennel rezonál.
Uram, add, hogy lehessek egy napra
pont olyan boldog, mint a kiskutyám.
Mikor a tükör arcom mutatja,
panaszra soha ne nyíljon a szám.
Derekában van a föld ereje,
csípője hordja az új életet.
Lelke erős, teste puha, selymes...
Esik az eső, szürke a város,
Vízfelhőt csapnak autókerekek.
Köröttem a sok pocsolya sáros,
Eresz alatt borzongó verebek.