John Bordas
El ne hidd, ember, hogy porszem vagy csupán,
Bár ezzel etetnek a hatalmasok.
Nélkülünk, tudd meg, fogatlan farkasok,
Mi sétálunk büszkén Isten oldalán.
Dalod leszek majd a szomorúságban,
álompilléd álmatlan éjjelen.
Napsugárkéve a virág porában,
s felkelő napod fáradt reggelen.
Gyertyát gyújt a világ; egyet hetente,
Reménységével gyújtja meg lángjait.
Szakrális a láng, mert szeretni tanít,
S lelket magához ölel estelente.
Zsinóros menték és kacagányok:
Kiszáradt tavak hullámrezgései,
Lélekre kövült ősi ékírások,
Rég elvesztett csaták rozsdás kései.
Hegedű ujjong, mint madár trillája,
Zokog a hangszer, s repül a vonó.
Sodor a dallam, csacsogó folyó -
Forr Paganini virtuóz kottája.
Megtalált az ősz csendben, szürkén, lassan,
Hűvös lehelete megcsapta arcom.
Didergő Nap ébred ott túl a sarkon -
Végtelen rejlik minden pillanatban.
Már időtlenségben fogom a kezed,
az örvénylő idő megállt, nem halad.
E csendesség belső békéhez vezet
- a fejünk felett kék ég a boltozat -.
Keskenyre nyíló túlvilág ajtaja,
Belátni enged Istenhez hű lelket.
Kiben krisztusi szeretet derengett;
Halált nem féli, és nincsen jajszava.
Hosszú volt az út szekerén az ősznek,
Cammogó szeptember vitt novemberig.
Érett borókáig s lila szederig;
Borköszöntővel szívemben időznek.
Azon a napon halandóvá váltál,
Amikor elengedted Isten kezét.
Elvágtad éltető köldökzsinegét;
S tőled távoli istenségre vágytál.
Emlékszem jól arra a délutánra,
Egy szál rózsával kezemben vártalak.
Nyüzsgött a nép, ezernyi árnyalak,
Mérő szemek néztek egyenruhámra.
Händel
prófécia
Uram a tollam ólomnehézzé lett
Ujjaim között már alig tarthatom.
Csendes szobámban Messiást hallgatom
S tételei közt megvillant a végzet.
Tombol a hőség szeptemberi nyárban,
Sirokkó suhan a puszta felett.
Dudva kiégett, a föld megrepedt,
Bokrok s a fák jajongva esőt vágynak.
Mennyire fáj kiszédülni a nyárból,
S betakarózni az ősz palástjával.
Testem-lelkem már összeforrt a nyárral,
S most együtt hullik levéllel a fákról.
Elmondanám, ha ránk köszönt a hajnal
Bíbor palástban tavaszreggelen.
Szívünkben lángoló, égő szerelem...