John Bordas
a tékozló fiú hőse jött hozzánk
lámpását gyújtani mennyei lánggal,
kétezer éve írott balladája -
húsvét; tömjénfüst szállt a hozsannával
Kakukkos óra a falon kattan,
Jelzi a kakukk, mindjárt kipattan.
Kakukkol annyit, ahány az óra -
Perceket nem veszi fontolóra.
Tanyára mentünk ki lovas szekéren,
kígyózott utunk akácok között,
megáldott béke ült e vidéken,
mező, a rét mind nyárba öltözött.
Mi még az őskorban voltunk szerelmes`,
Volt fehér blúz és újságszoknya, selymes,
Nem volt senkinek okos telefonja,
De volt vágyak-szőtte álmok szezonja.
Mivé lennék, ha nem lennék
élő Isten mása,
szeretete nem sodorna
égi magasságba,
süllyednék a föld mélyébe,
és ott pokol várna,
ha a szívem a fényébe
nem lenne bemártva...
Mily erők mozgatják lábad,
mikor elhagyod hazádat.
Tudatod alszik vagy elhagy,
lelkiismereted hallgat.
Kvantumgondolatok
Az idő némán feszül a térben
- egy felfoghatatlan dimenzió -
Idő egy dallam mátrixzenében,
kúszik velünk, mint ezüstfolyó.
Anya, Asszony, Isten: ez a szentháromság.
Anya életet, az asszony értelmet ad.
Nyolcéves koromban én két nőt szerettem,
Csakhogy mindkét nő sajnos, elérhetetlen.
Kicsi kutyám férfikorba lépett,
szülinapra kapott királyi ebédet.
Puhára főtt csirkemellehúsát,
bizony, azóta is nyalja a bajuszát.
szabad akarat
Élj, mintha ez lenne utolsó napod,
a jövővel ne szennyezd gondolatod.
Az égre nézz fel, számolj csillagot,
a lelkedben őrizd a pillanatot.
Vajon emancipáció
boldoggá tette a nőket,
avagy manipuláció
hoz rájuk sötét felhőket.
Szerelmed gyöngyös dobozba zártam,
zászlóként már nem lengedez soha -
pedig hány lázas éjszakát láttam
pattogni, mint Attila ostora.
Az ördög átka minden óra,
mit nélküled kell élnem,
és nem segít, ha búcsúszóra
hagy magamra az Éden.
Szépségét még ma is látom,
szemében a fény ma is ég,
selymes haja puha álom...