Jósa Miklós
epilógus
Plazmásított érzelmek - analóg,
mint a paradicsom, ha jól kifőzted;
ízesíthetik fontos mondandód,
és a könny már így is szemedbe szökhet.
Valahogy kézzelfogható a fény -
de az árnyék még mindig zabolátlan,
csak látni lehet - megfogni nehéz,
lám, a holdat is megeheti bátran.
Könnycsepp áttetsző gyémántfénye ring,
föld felé hajlongó, vén szomorúfűz
olyan, mint lecsúszni kész perceink...
Holtig verseny szerelemmel - ha kell,
huncut tavaszi fuvallat - köröttem
élénk lilás tavaszi akvarell,
friss színt felhozó nap, kint szikkadó kert.
Kifulladt hullámzás az akarat -
de egy kis tajték még feszül keményen,
s hozza magával az új szavakat -
jobb minőség, kiválóbb szüleményem.
Szép regény - melynek főhőse - anyánk,
én voltam benne néki kis kalandor,
hol vagy mindenkor szép édesanyám,
hisz nőnapra ez az ének neked szól.
Hol gyermek alszik, selymes a sötét,
kis kacsó izzad széles tenyeremben -
meseló kergeti az éj ördögét.
Csönd! Most felnőni ült szekerembe.
Zöld dal kellős közepén csöppke lény,
tőled szívemig nem a kis vakondok
turkál utat, jöjj, ébressz csodafényt
Isten életkertjében, szép parancsnok.
Lekopott betűkkel zengem a dalt,
halk hangja lelkemen végighullámzik.
Gondterhelt a szívem, kettészakadt,
színtelen a papír, halványra játszik
Térden vonszolt holtpontok közepén,
hol egy kis lehetőség, egy kis ajtó -
melyen majd átszuszakol a remény?
Felkélő nap - szeretetben pitymalló
Gondolatok szilveszterkor
Szép volt ez az év - elszaladt szelíden.
Bársonyos reggelek - szép arcú nap,
Víg ébredést hoztatok, úgy szerettem,
Mint még soha, lelkem tiszta maradt.
szent ünnepünkre
Mint fázós medvék szűk barlangban télen;
karácsony este együtt - idebent
ünnepelve - dicsérjük az istent;
hisz erre tanít Ő e földi létben.
JÉZUS a mának embere, bizony
mondom nektek, élő példa, amit tett
miértünk, arról nincsen annyi szóm,
hogy leírjam szépen sorban, higgyetek
A Mikulás válaszlevele
Örvendjetek, gyerekek -
megjöttek a levelek,
sok kívánság sorra gyűl`,
s a listára felkerül.
Rejtett utakon hazatér a lélek,
gyászolja sok szív - akit itt hagyott,
de már messze jár, csillagként fent ragyog,
hazakísérik angyal-vitézek.