Jósa Miklós
- lelkeket szólít
Manapság hangtalan szólnak, szerény
webekbe íródnak a népdalok; mondd,
mikor olvasod, adsz hozzá merész
dallamot? Nem énekelhetsz te fojtott
A kis szék, amire az Ősz lerogy,
már nyikorog. - Hallod? nyüzsögve gyűri
palástját, nem vigyáz rá, tán bolond?
Levél zöldje sárgán kezd leperegni.
Céltalan kóborolsz olykor reggelig,
s várod az előadás kezdetét -
izgulsz, míg a hosszú széksor megtelik -
színfalak közt porciózzak a reményt.
Az erdő, ahol nem erdő, lehet
liget avagy útszegély, mire csonkolt
a fejsze? Te mondd, fejszenyél! Neked
nem testvéred, hogy vágó élét hordod?
Gyorsvonat az idő, pöfög veled,
felhőfüstje kígyózva itt lebeg,
ennyi maradt - utánad, utánam -,
egy felhő szippantja fel futtában.
minek a pénz? szeressünk!
odanéz, hol a pénz, nem ott bank
keresné, a kéz fölvenné - mit talál?
fog a kéz nagy semmit a sokbank
sokadik álom, a sokk hazug tál;
tele férges fügével, ne számolj magyar
elbánik a pénzes a matekeddel!
Nem a kört, az egyenest járom éppen
körül, vállalni kell, ha görbe és
kanyarodó, ám kifelé lök innen;
ovális végzetben óvlak, ne félj.
Sima koponyánk, mint egy fapohár,
tükrös vizében lengőtasak, filter;
hosszú lábú lustaság szalad falon át.
Sovány öntudat száll, mint balon, fel!
Néhány vonal és tán meg is nézed -
a fák ölelkezve avart taposnak,
földet döngöl az erdő, s ha ébred
a nap, égeti a tájat laposnak.
Nagy fellegek tüdője szívja fel
tavak vizét, s hozza pufók pofával,
mint a szavalhatatlan verseket.
Csupán el kéne szavaltatni mással.
Ami nem volt - sosem ismétlődhet,
múlt ideje nincs a következőnek,
szemedből kigördül egy-egy könnycsepp,
ó, miért nem volt szebb léte e földnek!?
Halk hangok közé befurakodó
emóció kerget feléd, galambom;
magánhangzók kerekre hasadó
csókja szeretve-csengve bizakodó.
Elég a csók az ajkad szögletén -,
nem elég mégse, pedig tüze gyógyít,
a szomjúság vizet kíván ma, gyógyírt,
ha nem táplálod, jaj, elégek én.
Menet közben megállni nem lehet
Megáll az idő, ne hidd, hogy menet közben
megállni nem lehet, állva is menj
előre, mert utolér; ne pihenj!
Haladni jobb, rád vár az ismeretlen.
Téglalapokban születnek az álmok
Téglalapokban születnek az álmok;
önzetlen, görcsös makacsságából mázolt
kalibában átrendeződik a pénz,
megértő szívekkel újjáéled a nép.
Mezítláb fog eljönni az igazság
és betiltja a gonosz, modern-pénzcsalást.