Jósa Miklós
Néha reccsen belül a valóság -
s tán légüres teret szimulál;
ekkor jobb az alakíthatóság,
mert irha puhul a figurán.
Kristályból az elme is, azonban
a csont alatt - beszürkül valóban.
Ez a szó, miért? Nem látja jövőm;
kiugrik az ablakon, de mi végre -,
milyen magasból és mennyire mélyre?
Szabálytalan, ha pottyan célratörőn?
Ablakomra fény talált, s benézett;
kisszobám virágai előtt
állsz - galambom, szépem, lásd, szegények
tűrték soká a csúnya redőnyt,
s ahogy szeretnének kapni e fényből,
úgy szeretnék én is a tiédből.
Messzeség bozontja - szürke hegység
színehagyott, piciny ég alatt.
rongyos felhőit szélekre kenték,
s középen a hegycsúcs sem takart.
Ott vagyok én rajta, és a gondok
még magasabbra nőtt párafoltok.
Tavaszkezdés a lelkemben - fázva kezdtem.
Ha nem logikus e tárgy - hát ne várj
csodákat tőlem - ma kifejezetten
ez jár - az ember olykor meditál.
Nézz széjjel - serken száz lábán a hír,
hegyeken át hágókat vág, mint csermely,
s a szűk szoroson át bugyogva visz
jót a völgybe, az alföldre - csilingel.
Közkincs vagy - díjtalan, mosolygósan élsz;
tavaszt kövess; lent van a pincében -
nagyon széles ablakot vág, s a tél
hasából táplál baglyot - pincefényen.
Vasat gyalul s - rézre bukkan a kés;
csatolás fülekre, mint ama töltő,
a hang nem be - kifelé - holdra vés
esélycsatornát, s belenéz a költő.
Évek óta én nemigen sportolok,
meg se számolom az új éveket;
szurkolhatnak nekem az apostolok,
az se számít, hány évet érek meg!
évek óta egyre többet sportolok
s elvből számolom az új éveket
hisz nekem szurkolnak az apostolok
még vagy ötven év s bajnok lehetek
Anyaföld vén hajszálai - platánok
alatt - vár a rét kaszára; sudár
törzsét tépnék már fanyüvő titánok -
kiket nap nevel, s téged holdsugár.
Csukott csend - Betlehemi kedélynap.
Fiúk lesik a csokit, s arra várnak,
Fiát leküldje Isten ily szép nap,
s az örvendőkel mind együtt ugrálnak.
Holdsugárral mosdik Mikulás,
és ha hó nem hull, vasalja ruháját;
Nem volt ő tán sosem kis iskolás,
írni mégis tud, megírná magányát.
Nem én -, hang szuszogja a perceket.
E létben befejezetlen a játék,
van esély, akár én is nyerhetek -
de bármi jön, eredménye ajándék.
Az olvadó vas alkotója ím -
belém égette szeretete súlyát;
alakzatba öntve egy horgasín
se roggyanhat meg - ismeri az útját.