Judit Wilhelm
Szerettelek, te mégis elmentél.
Azt hittem, egyszer
Felbukkansz majd valahol,
Hogy visszatértél.
Visszavágyom arra a helyre,
Ahol az álmok végtelen tengere
Megvalósul,
Mikor úgy érzed, hogy ennél már nem lehet jobb.
Drága, kedves Falevél,
Mondd, érezted-e már
Te is, amit én?
Átélted-e, mikor még rügyeztél
És pompás virágokat hajtottak
Rügyező bimbóid,
Mikor az egész fát beborítottad
Rózsaszín virággal...
Csepp csepp után koppan,
Mint zuhogó eső.
Zúdulnak zokogókönnyeim
Szívemből kitörve
Az arcomon végig.
Állandó és örök
2020 ajtaján kopog már 2019,
Hogy mi vár ott ránk?
- Azt majd az idő - mondja meg,
De bármi is történjék,
Az egész csak egy vizsga,
Ki, ha jól reagál a kérdésekre,
Soha nem tér vissza ,
Mert nem kell neki pótvizsga.
Budapest - egyszer jártam ott,
Mikor a nap pihenni tért,
Sugarai fényesítették a Duna vizét,
Csillogtak akár az arany,
Mesélve ezzel a város történetét.
Régen, mégis mintha csak most történt volna,
Mikor meglelt téged az igaz szerelem örök útja...
Amit minden ember megél,
Hogy egy évben
Négy évszakot cserél
A természet.
Mi, nők, ezt minden hónapban
Átéljük érzelmileg.
Parázs, vajon fog-e még
- Lobogni benned úgy a tűz,
Mint az első szerelemben?
Ahogy a természet lassan,
Az ősz beköszöntével
Elkezdi magáról levetni
A kopott, használt gúnyát
Tétován a messzeségbe tekintek,
A remény lángja a szívekben már nem ég.
Falak hallgatóznak,
Hátha van még pulzusa a reménynek,
Hisz ahogy a szeretethez,
A reményhez is
Hozzátartozik az örök-éltűség.
Jött is az orvos muzsikálva...
Üzenet
Pár évvel ezelőtt
Abban a tudatba voltam
Hogy a mi generációnk
A legnagyszerűbb
Hisz se háború se éhség
A kemény fizikai munka is
Szinte már megszűnt
Mi tudunk élni...
Sötét éjszakában
Mikor az óra nem ketyeg
És úgy érezzük
Ez az örökkévalóság
Hisz az idő
Nem múlik el
Csak sötétség és csend
Búbánatba takarózva...
A teremben
egy kis pislákoló gyertya lángjának tüzével
űzi a homályban burkolózó sötétséget.
Megvilágítva ezzel
egy nagy faasztalt,
ami tele van icipici kis kirakódarabbal.
Mi az?
Ahogy az esőcseppek a tengerben hol apályt, hol dagályt képeznek,
Úgy az idő múlásával
Megváltozik minden.