Juhász László (poeta000)
Makacs hó a remény
vacog kietlenül
didergős gondban ül
az Isten tenyerén
Verseny ez életre halálra
lélekszakadva futok
Istenem adj erőt hogy győzzek
szamárfület mutattam már sokszor
a kancsalul vigyorgó halálnak
nem tudom napok évek vagy hónapok
mennyire futja még fájdalmas énem
hogy ez a rozzant motor...
Csak zuhog szüntelen Uram
Iszapos lelkünk háborog
örök Medárdba bezuhan
ima helyett átok motyog
Lelencnapok bérbeadnak
nevenincs létem kinyitom
kitárom szívem a Napnak
mint fátyolos virágszirom
Komor kiégett gyárvidék
salakhegyek tornyosulnak
mérgezik itt lakók szívét
maradnak és nem indulnak
(Az én Budapestem)
Vagyok az örök kóborló
járok utcákon, tereken
szennyesen olvadó porhó
mi elolvad rút hirtelen