Juhászné Bérces Anikó
Tikkasztó hőség,
perzsel a nyár,
szikkadt természet
szellőre vár.
Már megint
Szélsebesen vonszol az idő magával,
néha már fuldoklom az élet tavában,
partra vet egy hullám, folytatom az utam,
bizakodó szemem fények után kutat.
Kinn tágasabb!
Ide figyelj, te tücsök!
Hegedűdre csücsülök,
ha elkapom frakkodat,
az udvaron landolsz majd.
Nyári ebéd
Mily kék az ég,
mily szép a rét!
Szellő simít,
elandalít,
katáng virít.
Út zajától néhány méter,
- idegennek észrevétlen -
lombok árnyas rejtekében
kis csodára leltünk véle.
Napsütötte tavaszi nap,
szirmot bont a nárcisz,
fehér, sárga csillagarca
már messziről látszik.
Három évtizede
csillagszemed látom,
nem múlik hiányod
e földi világon.
Madárdalos jó reggelt!
Nézd csak, a Nap már felkelt.
Sugárzik az örömtől,
ablakodon dörömböl.
Gondolatok a Gyermeknap kapcsán
Mikor a kismadár kibújt a tojásból,
gyenge, tehetetlen, kit anyja istápol.
Pihe-puha fészek oltalmat ad néki,
minden külső bajtól biztonsággal védi.
Erdő mellett, a tisztáson
sorakozik sok-sok sátor.
Nagy a lárma, sürgés, forgás,
szívderítő, amit ott látsz.
Villanyoszlop kalapja
ágas-bogas fészek,
lakója egy gólyapár,
békességben élnek.
Pirkadat űzi az éjjelt,
Ünnepről zeng ma az ének,
Nagyon vár sok hívő lélek.
Hold integet a napfénynek,
kipirul arca az égnek.
Újraéledt a természet,
ünnepelnek ifjak, vének.
Ajtó, ablak kitárva
a hajnali világra.
Odakint zsong a tavasz,
új életeket fakaszt.