Juhászné Bérces Anikó
Három évtizede
csillagszemed látom,
nem múlik hiányod
e földi világon.
Madárdalos jó reggelt!
Nézd csak, a Nap már felkelt.
Sugárzik az örömtől,
ablakodon dörömböl.
Gondolatok a Gyermeknap kapcsán
Mikor a kismadár kibújt a tojásból,
gyenge, tehetetlen, kit anyja istápol.
Pihe-puha fészek oltalmat ad néki,
minden külső bajtól biztonsággal védi.
Erdő mellett, a tisztáson
sorakozik sok-sok sátor.
Nagy a lárma, sürgés, forgás,
szívderítő, amit ott látsz.
Villanyoszlop kalapja
ágas-bogas fészek,
lakója egy gólyapár,
békességben élnek.
Pirkadat űzi az éjjelt,
Ünnepről zeng ma az ének,
Nagyon vár sok hívő lélek.
Hold integet a napfénynek,
kipirul arca az égnek.
Újraéledt a természet,
ünnepelnek ifjak, vének.
Ajtó, ablak kitárva
a hajnali világra.
Odakint zsong a tavasz,
új életeket fakaszt.
Indulj, vén diák,
vár a nagyvilág.
Könnyeket ejthetsz,
álmod és terved
nem köt ide már.
Zakatol a vonat,
csodálom a tájat,
képzelem - mint régen -
a szüleim várnak.
Fenyőcsúcsra szállt a szarka,
illeg-billeg hosszú farka.
Dalra fakad, hangja repeszt,
megfázott tán`, attól rekedt?
Élet fonalából
szőtték szorgos kezek,
benne álom és vágy,
feszítő gond-hegyek.
Könyörgök, Istenem, légy iránt` irgalmas,
Tégy vele csodákat, van hozzá hatalmad.
Elküldtem levelem...
Kettőezer-tizenhatban
naiv aggyal, lelkesen,
Magyar Postában megbízva
elküldtem egy levelet.