Juhászné Bérces Anikó
Napra nap és évre évek,
Szép volt ifjan látni Téged.
Jó volt együtt lenni Veled,
Tudni azt, hogy van, ki szeret.
Az a rég kimondott igen
Örökre szólt, én azt hiszem!
Képzelt XIX. századi Valentin-napi vallomás
Lángoló szívek eme nagy napja,
szerenád, levél - vallomás rajta.
Gyöngybetű tükröz feszítő érzést,
ájtatos szolga kezéből ér célt.
Álmodik csendben
hópihe párnán,
olvad a szívem
ily csoda láttán.
Csillagos éjszaka
reszket a fagyban,
telihold didereg
megdermedt arccal.
Széjjelhullt a család,
zaklatott a gyermek,
hogyan éljen tovább,
melyik szülő mellett?
Zenebona, dínomdánom,
itt vagyok a maszkabálon.
Sürgés-forgás, eszem-iszom,
ezüsttálon szendvics, minyon.
Mit is kívánhatnék
az új esztendőre?
Istennek áldását
tisztes magyar főre.
Ó, nagy Isten, Mindenható,
nekünk Üdvözítőt adó,
hálát adok érte Néked,
ám valamit szívből kérek.
Sudár fenyő domb tetején
nem hajol meg, ha jeges szél
tűhegyével fésülködik,
s felhő hátán tovaszökik.
Kedves Ara és Vőlegény!
Tarsolyomban az útlevél,
szívből jövő útravaló,
jövőt sejtető mondandó.
E pár szóra kérlek, figyelj,
mielőtt kimondod: Igen!
Csenge és Attila
Ennél szebben mondd, név cseng-e?
Mint a Tiéd, drága Csenge!
Szerelmemnek dicsősége,
Házasságom fényes éke.
Lépjél be, nézz körül, meglátod,
benne a gyógyulást találod.
Bármilyen nyavalya érkezik,
gyógyfűből ellenszer létezik.
"Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden."
Szent Ágoston: Ne sírj azért, mert szeretsz.
1956.
...kötözött lelkeket,
levegőt szabadon
venni nem lehetett.