Jurisin (Szőke) Margit
Mindig csak várunk...
Remélve szebb jövőt, így élünk.
Későn ébredünk rá, tévedtünk.
Elszálltak az évek, nem is éltünk, csak várunk,
Közben elvesztettük szeretteink s tán` társunk.
Csak a Teremtő tudhatja:
Mennyi erő, akarat lakozik bennem...
Búcsú Irénkétől
Hullócsillag futott az égen...
Mondd! - szó nélkül mért mentél el?
Mindenszentek volt, sírokon mécsesek,
Virágok, körülöttem könnyes szemek.
Szeretteim sírjánál imát kezdtem,
Fel az égre szegezve tekintetem.
Vele álmodtam az éjjel...
Még annyi sok mindent mondanék, tennék,
Ám két szó elmond mindent, szeretlek még.
A tüzes nyár messze jár, nyoma veszett,
Sok színes levélből ősz... ágyat vetett.
Felveszi a rozsdavörös ballonját,
Illegeti fodros, rőttes szoknyáját.
Van egy út, tán` sötét, mint az alagút,
Avagy fényes, akárcsak a csillagút.
Valójában milyen? - azt nem tudhatjuk,
Elmélkedve csakis találgathatjuk.
(Anaforás, 10 szavas duó)
Mosolyogj, másokra is pozitívan hathat...
Mosolyogj, örömet és derűt fakaszthat.
Sokszor hallottam: Szép az élet!
És hogy keresni kell a szépet...
Ám sokszor hiába igyekszem,
Amikor bánat gyötri lelkem.
Hamarosan sátrat bont a nyár,
Szótlan tovaoson... Ó, mily kár.
Délre szállnak a fecskék, darvak,
A fészkek üresek maradnak.
Fogytán az erőm,
nem tudok kellőn
újra harcba indulni,
élettel szembenézni.
Felhők kerengnek,
Madarak készülnek,
Immár útra is kelnek.
Búcsúzik és elköszön a forró nyár,
Nem forog a napraforgó feje már.
Kezdődik az őszi színkavalkád,
Csendesen csobog a kerti kaszkád.
Oximoronelmélkedés apevákban
Hull
Szemre
Rémálom,
Arcon mosoly.
Ágy a koporsó.
*