Jurisin (Szőke) Margit
Még mindig ravasz...
(septolet)
Végre,
Végre,
A hideg télnek vége!
Adott az élet valamit
valamiért, valamit (mit?),
mézédeset, túl keveset.
Nem hiszem! Csak ennyi lehet?
Szeretem a felkelő Napot, ha fénye harmatcseppen ragyog,
Ha ablakomon beszüremlenek hangok, kedves madárdalok.
Csak ne pánikolj!
Ez is egy vírus,
Józan ésszel gondolkodj!
Volt ilyen sokszor.
Nő szemszögéből...
(9 soros)
Férfiak, férfiak...
Csak ígérnek... játszanak?
Majd... szolgaságra fognak?
Sebzett szívek
Intelem okán
Csak sebhelyek maradtak.
Sokat akartak...?
Vallomás
Itt
Vagyok,
Nézz csak rám!
Légy velem, míg
Világ a világ!
Így idősen is szép lenne az élet,
Ha volna melletted szerető lélek.
Mégis várom... való és képzelet határán
Álmomban igen régen voltál,
Volt, mikor sűrűn beosontál.
Hiányoznak az együttlétek,
Csábítóak, mint a csalétek.
Nagyon várom,
Mert kívánom,
Imádom!
Hiszem, jő már nemsokára,
Úton van bizonyára,
Megérkezik március havára.
Ami velünk történt,
olyan csoda,
amit sok ember
nem él át soha.