Jusziko
Nem neheztelhetek sem Rád, sem magamra.
Szétcsúsztak vágyaid és a késztetésem.
Menthetném olcsón. Mondhatnám, sors vagy karma...
Pedig csak szakadt folt. Ragtapasz a résen.
dal 4 koporsószögben
A Vagányosok Klubját lusta füst fedi.
Ócska neonlámpák vibrálnak zizegve,
az ajtó ki-be jár,
minden box teli.
Olyan világot álmodnék az égre,
mely szemedből millió csillagot terem
és elégedetten nézném, elvégre
enyém lehetne a végtelen.
Mint ketrecét tépő vadállat,
Mint túlhordott, zsíros kabátnyak,
Mint nem kívánt-megszült csecsemő,
Mint rossz példát híven követő,
Mint megszegett tízparancsolat,
Mint aki az utcán fosztogat,
Mint maszkabáb, csúfos kőkereszt,
S mint aki meg se érti ezt...
Megkevert,
leosztott,
önmagát megosztott,
megtört,
kifosztott,
egymásnak ugrasztott,
hátrányos,
önjelölt...
Csak tizennyolc papír szerint,
lehetne bárki gyermeke,
útszéli szajha, így rendszerint
ugyanott találkozhatsz vele.
Kényes fodrok hivalkodnak elmém
szövött rostjain: virágos kelmén.
Ráncokból vert csipke-párta szegi
homlokom.