Kacsó András
Egy tojás, két tojás,
kerüljön az orrfolyás!
Színem pompás, kedvem irtó,
te se légy hát vírusirtó!
Feltámadunk, akár a nap
egy sötét, kérges éj után,
fürdik bíborban csillaga,
amint fölkél a Hargitán.
Van egy kapu, ha kitárod,
időtlen lesz a világod,
három napja egy esztendő:
múlt, jelen s talán jövendő.
Szalagsorompót ráncigál a szél,
ágak, felhők, kételyek lengenek,
a gondtalanság hallgat egy mesét,
ringatva békét, álmot, életet.
Denevérlány a világ kedvese,
bűnökbe bűvöl bársony-barna bája,
a sötétség s az árny szerelmese,
így lett a földnek futtatott babája.
...nem nyelved után ítél vagy büntet,
homályba hívó világ-akarnok,
örömöt sorvaszt, ünnepet szüntet.
Utcánk szerén körbejár,
tengődik egy bőrkabát.
Eső veri, jégdara,
behorpadt az oldala.
Figyelj a mára, jelre, szavakra,
csillagra, fára, rokonra, társra,
vigyázz magadra!
Erdőben, mezőben tündöklő vadpáva,
völgyek teknőjéből fürdeti a pára,
se nem lát, se nem hall, társát várja, hívja,
elmúlt nyár füvével üzenetét írja.
Virágok, tűz-pirosak, sárgák,
rózsaszínek, fehérek, kékek,
idény-elsők, ledérek, drágák...
Bennem egy angyal s egy ördög lakik,
tudom, mindkettő csak a nőt akarja,
az angyal jóság, fénye megvakít,
gazság az ördög, földre húz a karja.
Csendes szavak, szelíd havak
édesítik télnek álmát,
kendő-selymet válogatva...
Reggel korán támadt a szél:
riadt a tér, szorong a táj,
egy csóka álmában beszél,
ágon ringó korom-batár.
Ha a tenyered alma,
a szószegés hatalma
költözne halk szívembe,
kőtáblás életembe.