Káldi Zoltán

Káldi Zoltán

Született: 1988. november 15.

Népszerűség: 193 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Kertünk virágai

magból lettünk, s gazzá leszünk.

csírázó hajtásként növekszünk,
szüntelenül fotoszintetizálunk...

Tovább...

89

Metamorfózis

Sz-nak

merre és hogyan
találjuk meg önmagunkat a ködben?

Tovább...

Lázár

mikor egy angyal száll alá
csempék rideg bohózatába,
hol hasad meg az égbolt?...

Tovább...

Ismerős szörnyek

téli kert. részeg vagyok.
küzdök ösztöneimmel,
koporsószögeimmel.

Tovább...

Magamhoz

árvaságod durva mélységében
rebbenő percek peregnek alá,
és ázott, dohosodó pincédben...

Tovább...

Huszonhét

huszonhét évnyi suhanásomban
láttam romokat, láttam templomot,
láttam sírokat, láttam boldogot,
s most megteremtett szörnyeim,
angyalaim - bukottak és szentek -
kacagva összenéznek, összeférnek,
és könyvemben végre körbeérnek.

Tovább...

Ágy

játszadozhatsz, ugrálhatsz rajtam,
bármikor megvethetsz, ölelhetsz,
néha dörzsöllek, ám simogatlak,
ha fáradtan szeretetért koldulsz,
otthonod vagyok, de ellenséged,
körforgásodban sérülsz és gyógyulsz,
mégis minduntalan hívogatlak.

Tovább...

A femme fatale és a vadállat esete a szerelemmel

összehordott téglákon rázkódik a por,
remegnek a színes mozaikcserepek,
egy ledöntött templom, és pár kusza rom
- amit nevezhetünk akár léleknek is -
csendjében kirajzolódtak a szerepek,
miként szétszakadva és megadva
megszelídítettelek és megszelídítettél.

Tovább...

Sírvers

a létezés sarkait bebarangolva
jósolgatjuk hamvaink mikéntjét,
és saját kőtömbünk előtt állva
fáradt pupillánkra hidegen ráég
a halottainkban megtestesülő jövő:
egy szúrágta fogason lógó árnyék,
egy szögre akasztott, üres képkeret.

Tovább...

ember iv

"melyik út visz a világosság lakóhelyéhez"
és merre van a paradicsom fakó szegélye
válasz helyett áldott tudatlanságunkban
rajzolunk bohócokat rajzolunk felhőket
rajzolunk isteneket rajzolunk szeplőket
de minden levakarható és törvényszerű
akár egy palimpszeszt színeváltozása...

Tovább...

Fekete nyolcas

tanúk nélkül, határok nélkül
számon tartom elágazásaimat,
akár egy részeg, cinkosan megnyesem
túlroppanó számadásaimat,
kapkodom a vigasztalan ábrákat,
mégse gyógyulnak a csontok, a foltok...

Tovább...

Egy árva a csillagkorláton

mindannyian a ragyogásba szökünk,
öntudatlanul és megfoghatatlanul
a nihilszerű édenbe áradnak
romlandó lelkünk darabkái,
hisz egyszer eljön az összeomlás...

Tovább...

A férfi

Nő! levedlett esküinket varrod,
toldozod-foldozod bukásainkat
törvényeiddel hitvány tintán,
és az éjszaka magányában hallod
a csontig áradó üvöltésünket,
egy öleletlen állat megváltását
megvetésed és imádatod titkán.

Tovább...

Genezis

miféle sivár vidéken barangoltunk,
ahol fakó románcok öltöttek testet
minden megnyesett fa tövében,
minden felejtett ember ölében,
minden kifacsart szeretlek mögött,
míg rongyaink és lomjaink között...

Tovább...

Rozsdás rémkép

a görcsbe tajtékzó idegrendszer
rendületlenül eteti korcsát,
mialatt sajogva, settenkedve
rezegnek az ocsmány ponyvák.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom