Kállay Sándor
Nem vagyok már biztos abban,
amit egykoron vallottam,
hisz az évek megmunkálnak,
változtat öröm és bánat.
Továbbénekelve
"Bújj, bújj, zöld ág,
zöld levelecske,
nyitva van az aranykapu,
csak bújjatok rajta.
Hogyha nincsen semmi gondom,
nem mondom, hogy rontom-bontom,
én ezt csakis akkor mondom,
hogyha sok a bajom, gondom.
Csak lépkedtek ide-oda,
közben szólt a zenebona,
nem csupán csak huzavona,
legfeljebb egy boszanova.
Játszik velem a Napocska,
ha kijövök, elbújik,
pedig adtam volna neki
jófajta rágógumit.
Bizony, az idő eljár felettünk,
és az már jó jel, ha észrevesszük,
s nem magunk elé bámulunk bután,
tavaly még futottam a busz után.
Amíg ép a kalamáris,
írj nyugodtan, van még frázis,
más úgyse jut az eszedbe,
bármely téma feszengene,
ezeket ne vedd kezedbe,
ne is figyeljél ezekre!
Rizikós kijelentés
Ne cselekedj haragból,
mert abból lesz karambol,
tudd, hogy menni merre kell,
mielőtt mérget eszel.
Van nekem egy jó barátom,
ő is hordja a kabátom,
nála jobb barátom nincsen,
övé legutolsó ingem.
Nem félek a haláltól,
jönni fog az magától,
nem tartja fel semmi sem,
akármi is a hitem.
Névnapodra hoztam egy csokor virágot,
olyat, amilyet még a világ nem látott.
Van benne ibolya, orgona meg rózsa,
csakis neked nyílik legszebbik bimbója.
Eltettelek magamba
begöngyölve szavakba,
pőrén, fénytől rejtetten,
nem csillogó jelmezben,
ahogy szépnek lát szemem,
hiszen lényed ismerem.
Nem bántam meg semmit sem,
azt sem, amit elhittem,
azt sem, amit nem hittem,
de sok balhét elvittem.
Az őserdő rejtekében,
aljnövényzetben, fakérgen,
vagy a kopár sivatagban
zsákmány-éhes kígyó lappang.