Kállay Sándor
Mért nem mondtál akkor nemet?
Mért suttogtad a nevemet?
Mért maradtál végig velem?
Mért lettél a szerelmesem?
Ilyenkor, karácsony előtt
nagyon sok a munka,
hogy mi-mindent kell csinálni,
csak az anyu tudja,
egyedül a sütés-főzés
fárasztó feladat,
nem csoda, hogy pihenésre
nem sok idő marad.
Érints meg gyengéden,
szoríts jól magadhoz,
elhangzott szavakért
nem kell, hogy szabadkozz.
Megszámoznak bennünket, és
lajstromba is vétetünk,
nyilvántartják, mit értünk el
s azt is, hogyha vétkezünk,
tudják, kinek mi az álma
s azt is, ami zavarja,
számontartják változásod,
ha füled már nem kajla.
A közöny üdvözöl,
balgaság tündököl,
észbe nem ütközöl,
és egyre nő a kör,
nem szorul az ököl,
békét nem ösztököl,
győzött a hatökör,
büszke vagy, mire föl?
Kívülről nem látszik semmi sem,
úgy élek, mint még sokan mások,
kívülről nem látszik a kóma,
a fiúk, akik tudnak róla,
ők vigasztalnak, a barátok.
Dudva virágzik a fal tövében,
füvet sem vágtak már erre régen,
szabadon nőnek itt bokrok, cserjék,
növelni próbálja mind a helyét.
Ha nem lennék hetvenhét,
sokkal szebb is lehetnék,
snájdigabb és feszesebb,
talán kicsit eszesebb,
hájból jóval kevesebb,
esetleg még kecsesebb,
sötétbarna, dús hajú
és Adonisz alakú.
Hű, már megint nagyon viszket,
szórjak a bőrömre lisztet?
Púdert, borsot, sót vagy cukrot?
Ez a viszketés már túlzott.
Gyerekkoromban gyakran sírtam
akkor is, ha nem volt rá okom,
erről eddig még sosem írtam,
de mégis magamban hordozom.
Ne mondd azt, hogy nincs erőd
meggyőzni a kétkedőt,
hiszen érved van elég,
érvelni is tudsz te még,
mert az, akit húz az ág,
tudja, mi az igazság.