Kamarás Klára
Hadd álljak itt köszöntő szóval,
talán utolsó alkalom.
Készültem erre évek óta,
miért maradt el, nem tudom.
Súgd meg gyorsan, ugyan mi fájhat
tizenkét éves, kis zárdista lánynak!
Lába, hasa, feje,
vagy megdobbanva sajduló szíve,
mert szentbeszéd alatt
nem nézett rá a pap,
pedig a szeme mindig őt kereste.
Felejtsük el, akár az álmainkat,
mint fáradt éj után, ha hajnalt vártunk ébren,
felejtsük el, mi tartott lázban akkor,
mikor, mint bimbó ring a zsenge ágon,
éltünk a tavasz első bűvkörében?
Ne adja az Isten,
hogy a tarisznyánkból
kenyerünk kifogyjon,
míg célba nem érünk!
Most jobb lenne medvének lenni,
elbújva mély álomba esni,
ébredni szép tavaszra, fényre,
s problémák nélkül élni végre.
Hullik a hó, a szél fújja.
A kutyának nagy a gondja:
Lesz-e vacsorája,
ha vigyáz a házra?
Hajléktalan a karácsonyi misén
Ide csak melegedni jöttem.
Kinn hull a hó, s az éj hideg.
Ruhám kopott, hát tőlem itt is
elhúzódnak az emberek.
Ma ne számold az éveket,
ennél sokkal több nem lehet...
Részlet
Cickafalván, Macska téren
van a Miau Étterem.
Cinka cica odasétált
körülnézni, mit vegyen.
Hullik a hó, a szél fújja.
A kutyának nagy a gondja:
Lesz-e vacsorája,
Ha vigyáz a házra?
Mint pókhálóban finom, szürke szálak
hajnali fényben gyöngysorokká válnak,
vagy mint az égő gyertyák egy ünnepi tortán,
vagy mint a hangjegyek sorakoznak a kottán,
amilyen rend van fenn, a magas égen,
mikor csillagok ragyognak az éjben,
valami ilyen tiszta rendre vágytam,
gyerekkoromtól kezdve... s nem találtam...