Kamarás Klára
Itt imbolygok a lét határán,
fenn a szédítően magasban.
Talán torony, talán kilátó?
...de csak egy tyúkól van alattam.
Karanténban is múlik az idő,
öregszünk, a hajunk meg egyre nő.
Valentin napra ezért kedvesem
online egy fodrászollót vett nekem.
Tavaszi vágyak zöld gyepén heverve
lelkünkbe égtek ifjú álmaink,
hogy majd, hogy egyszer
közös akarattal
megváltjuk a világot,
ha már az Isten nem váltotta meg.
Ez már csak ilyen farsang...
Bántja füled egy fals hang?
Talán a rendőr kiabál,
ha utcán lát meg este 8 után.
Kinek használt hogy gondolatban
a tört poharat megsirattam
gyufát körmömre hagytam égni
mintha az is akarna élni
ellobbant lángot megpróbáltam
felszítani az éjszakában...
Farsangi maszk, vagy végleges?
Nekem az már csak álom,
hogy maszk nélkül is járhatunk,
s jöhet a dínomdánom.
Álom, álom...
2020 letelt végre,
sok gondunknak még sincs vége.
Adjon Isten minden jót:
Legyen jobb, mint eddig vót!
Adjon nekünk eleget,
Télen szobát, meleget,
Családoknak gyereket,
Hozzá munkát, kenyeret!
Pécsett születtem. Réges-régen
nagyanyám imádkozott vélem.
Még most sem értem, mért így mondta,
hiszen magyar volt anyja, apja:
"Ó Isuse, sládki mili"...
- Szép álmom volt. Fiúk, ébredjetek!
Álmomban almafát ültettetek.
Talán így lesz, bár álom volt csupán,
már nem kígyó, egy angyal ült a fán...
Piros kutyánk jutott eszembe, s évek,
mik messze szálltak. Hányszor volt beteg!
Várnék még, de nincs kire.
Mért mentél oly messzire?
Dalom hozzád el nem ér,
csak a szél fúj. Őszi szél.
Úgy hullott rám az éjszaka,
mint kripták néma bársonya.
Futnék előle, nincs hova,
itt fény se rebben már soha.
Ólomból szőni pilleszárnyat,
Hulló pihékből bércre várat,
Mécsessel járni nyári fényben,
Halottat kérni, jaj, hogy éljen:
Hiába mind... hiába már...