Kapcsos Károly

Kapcsos Károly

Született: 1953. május 17.

Népszerűség: 12 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Dobbanás

Vajúdó szavak, előbukkanó kurta betűk,
araszoló gondolat s valami kínoz belül.

Tovább...

Út a pokolba

A semmi peremén álltam
s tán látni véltem egy nőt,
ólom könnyek egyre hulltak
s az arcban felismertem őt.

Tovább...

410

Ébren álmodva

Állam öklömön nyugtatom,
A hajnal székben ért megint,
Lelkem messze nálad járt,
Láttam, hullottak könnyeid.

Tovább...

Hőség

Lassan hámozd le ruhád
legyen hosszú a pillanat,
csodáljam vállad vonalát
s lágy, asszonyos derekad.

Tovább...

Filing

Arcodat ostromolja a szél
alattad dübörög vasad,
szabadnak születtél
ruhád bőr s nem vasalt.

Tovább...

Mindörökké

Játszottak a fények a szobámnak falán,
az ezüst vándor megint benézett rám,
gondolhatta, elment a maradék eszem,
megint üres keresztemmel beszélgetek.
Gyertyáim fénye glóriát húzott köré,
erre az árnyak kushadtak összefelé.

Tovább...

Tölgyek és gazok

Az egésznek szerves része vagyok
Bár, csak egy kicsi fogaskerék,
Dolgom teszem mint a gazok,
De lelkem s kezem hófehér.

Tovább...

Tovább az úton

Lábamban az út, lelkemben az idő pora,
még nem tudom, hol ér majd az éjszaka,
illatos pajtában, vagy szagos vánkoson,
az éj fenségében, talán nővel a vállamon.

Tovább...

Meg nem születettek

Ma sűrű bíbor könny szitál,
a meg nem születettek sírnak,
minden fénytelen és sivár,
ma a bánat virágai nyílnak.

Tovább...

Amikor kértem

A sötétben féltem
S kezedet kértem,
Az árnyak közt hagytál engemet,
Nevettél rajtam,
Hagytál a bajban,
De én megbocsájtok teneked!

Tovább...

Ha nem leszek

Ha többé nem jövök
ne sirass nagyon,
őrizd meg a képem
s a kalapom.

Tovább...

Elrepedt szív

Elveszett a szó,
mellyel illettelek
rég,
kifakult a tükör,
melyben nézhettelek
én,
béna a gondolat,
szárnyaszegett...

Tovább...

A megfáradt

Csak úgy elhevert
ám lent maradt,
elszállt az ereje,
a fák állva halnak
ha itt van az ideje.

Tovább...

A fák atyja

A szelek cibálták
s roppantották törzsét,
küzdött keményen,
a mindennapi létért,
csavarta a vihar
s néha önmagát,
gallyai hajoltak
ostorozták derekát.

Tovább...

Szellő

A szellő akkor lágy volt
s ajkad idézte nekem fel,
beleborzongott testem,
már soha nem felejtem el.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom