Kardos Imre
Sírjaink hol domborulnak, unokáink leborulnak...
Mi szépet írtak eleink!
"E földön kívül számodra nincsen hely,
Áldjon, vagy verjen Sors keze,
itt élned, halnod kell..."
Vörösmarty Szózata
világosan kimondja,
miénk a Haza.
A búzából kenyér,
a rozsból cipó,
árpából sör...
Tudjátok sorát még,
talán a kukoricából lepényt...
Lassan elér bennünket a tavasz lehelete,
véget ér remélhetőleg ez év tele.
...Várom, hogy megjelenj,
szép legyél, felejthetetlen.
Egy Nőre vágyom,
kaland nem érdekel,
sose legyen vége,
s ha a Sors úgy hozza majd,
együtt költözünk az Égbe!
Hogy repülsz
angyalszárnyakon,
nemtelennek tűnsz,
sem férfi, sem nő,
ki is vagy te, Idő?
Villámcsapásként érkeztél életembe,
Tűzről pattant nő vagy Te!
Valóban ez jutott nekünk?
Nem hagy el végzetünk?
Sírva vigadunk, s most
dadogva megtesszük fogadalmunk:
"Elhagyunk Téged, Balsorsunk!"
Mert hozzád nem ragaszkodunk,
mostantól mindenre rácsodálkozunk,
eszünkbe ez eddig hogy nem jutott...
Szeszélyes vagy, mégis szeretlek.
Nem születtél sem férfinak, sem nőnek,
mégis tetszel.
Néha olyan, mintha értenélek,
kiszámítható vagy, máskor
tele meglepetéssel, érthetetlen.
Ki szereti a mesét?
Gyermekévemben
odáig voltam értük én!
Sokat olvastam,
diavetítőm is volt,
még moziba is jártam.
Sokféle muzsikát meghallgatok.
Bejön a Rock, a Blues, de tetszik
a Synthypop, a Techno, az Elektro,
és a komolyzene is nagyon jó.
Nem is olyan régen
fejemben hangok
doboltak, nyugton
nem hagytak.
Rád nézek és azt gondolom,
sosem láttam még ilyen okos,
gyönyörű, egészséges mosolyt...
Nem tudom feledni szemeid sem,
olyan távolságokra repítenek,
ahol életre kel a fantázia,
nem nyugszik meg a képzelet...
Újabb nap virradt ránk.
Mindenki szerencsés,
aki azt csinálja, amit szeret,
szinte semmire sem mond nemet,
hiszen olyan dolgok veszik körbe,
amit semmi sem tehet tönkre.